Könnyen visszarázódtatok a munkába?

Igazából a munkába igen, de hogy mindig rohanni kell!!!

Reggel rohantunk a bölcsiba, én onnan melóba. Aztán rohanás vissza érte, majd haza. Siettem h a házimunka meglegyen stb....

Fáradt is voltam az elején nagyon (fizikai munka nagyrészben, de a könyvelésre stb nagyon kell figyelni)

Szóval borzasztó kimerült voltam. Ha meg halasztottam hétvégére a tennivalót, akkor úgy {sszegyűlt h a gyerekkel érdemi időt nem is töltöttem

Akkor költöztünk be a házunkba, mikor elkezdtem dolgozni. A házat az utolsó csempéig együtt ujjítottuk. Emellett a férjem folyamatos műszakban dolgozik. Tehát van h szerdára esik egy szabadnapja amit kb átalszik (reggel végez és másnap hajnalban kezdi a délelőtti műszakot)

Itt mindenki azt mondja h a férj vállaljon egyenlő részt stb, de a valóságban igen kevés olyan család van, ahol ez tényleg meg is történik.

Gyanítom itt mindenkinek csak a szája nagy 😉

A munkába könnyen, nagyon jól esett az agyamnak.

Az első hónapban viszont úgy éreztem semmire sincs időm, legfőképp a fiamra. Aztán ahogy kialakult egy gyors reggeli rutin, hogy semmi sem maradjon el, kialakult az is, hogy az estébe mi fér bele. Ahogy láttam hogy ő is jól érzi magát a maradék nehézség is leszállt bennem. Aztán jött az, hogy reggelenként sírt és ellenkezett. Ez az időszak ismét nagyon nehézzé tette.

De a meló fonalát gyorsan felvettem

Én a napi rutin részébe rázódtam bele könnyen. Nekem jó a kiszámíthatóság, mindenre volt időm. (se bölcsibe, se munkába nem kellett rohanni, mert olyan a munkaidőm és mindkettő itt van az utcánkban).

Nehéz volt újra gondolkodni/beszélni. (még most sem megy😁). Vendéglátásból váltottam irodai munkára, szóval minden új volt, bele kellett tanulni.