Akik fiatalon szültek, megbánták? El mesélnétek mi hogy volt?

Én 21 és 25 szültem, nagyon örülök, jól csináltam. Most már 20 és 23 évesek, és én még most is fiatal vagyok. Felneveltem a gyerekeimet, s most előttem az élet. Bár, ha kapunk még egyet, még megszülöm most.

A gyerekeknek szerintem jó volt. Szökdécseltem a pocakommal, mint a kézisek, úgy.

Viszont sokat voltak egyedül. Nagyon talpraesettek, önállóak, de keveset tudtam velük lenni, mert dolgozni kellett lakás kellett, egzisztencia, bedolgozni magamat. Viszont nem kell őket pátyolgatni, megállnak már régen a lábukon.

22 és fél voltam amikor megszültem a lányomat.és nem bánom mert ha ő nagy lesz én még mindig fiatal leszek.

gyógyszert szedtem sok évig és egyszer úgy döntöttem tartok egy-két hónap szünetet,mert azt hallottam pár évente kell szünetet beiktatni.

abbahagytam a gyógyszert és következő hónapban már terhes is lettem.féltem mit fog szólni a párom (aki azóta már a férjem),de semmi kifogása nem volt ellene,örült a babának ahogy én is.

most itt van nekünk az életünk értelme egy gyönyörű kicsi lány.imádjuk őt!

24/N

20 évesen, és nem bántam meg :) Most hosszú lenne leírni, hogy hogy volt (a technikai részét nyilván el tudod képzelni :), de a lényeg az, hogy nekem valószínűleg sokkal jobban is alakult így az életem, mintha nem szültem volna. 19 évesen dolgoztam egy gyorsétteremben, és még érettségim sem volt, eszem ágában nem volt tanulni, csak a bulik motiváltak. Amikor terhes lettem, rájöttem, hogy tanulni is kéne, a két év GYED alatt levelezőn leérettségiztem, nyelvvizsgáztam, most meg egyetemre járok, és tudom, mit akarok kezdeni az életemmel.

És bár mindig is nagyon szerettem volna gyereket, mégis azt mondom, hogy el sem tudtam akkor képzelni, hogy ennyi örömöt okoz egy kisgyerek, ahogy látom, amint napról napra egyre okosabb :)

21 évesen szültem véletlenül és ez így de idétlenül hangzik:D

Lényeg a lényeg,hogy becsúszott egy kicsit ittas éjszakán amikor valaki elfelejtett gumit húzni,én meg mit bántam...pedig tudtam,hogy baba lehet.

Ki gondolta volna,hogy terhes vagyok...viccből csináltam tesztet is,amit aztán ott felejtettem,mire a párom kiment és ugrándozva jött vissza...előbb tudta meg mint én.Én sokkot kaptam,ő boldog volt...

Megbánni?Dehogy:)Sosem voltam lusta,talpraesetlen lány,szépen megterveztünk mindent:)A pesti lakásunkat kiadtuk,leköltöztünk vidékre a szüleihez,hogy jobb legyen a levegő a babának és nekem is.Én halasztottam suliban egy évet (majd most folytatom már szeptembertől), még van egy évem diplomáig:)Aztán közben dolgoztam, de átvetettem magam nagynéném cégéhez vidékre, ott is ugyanazt csinálhattam(rendezvényszervezés):))...úgyhogy melóztam is...tanulok is...férjhez is mentem, gyereket is szültem,aki mellesleg egy angyal...én már csak attól félek,hogy egyszer tényleg előbújnak a szárnyacskái és elrepül:)

Anyosom 17 volt amikor teherbeesett a ferjemmel. Szegeny akkoriban nem sokat tudott az elovaladekrol...hogy bizony abban is vannak jol futo termekeny gyereknek tokeletesen megfelelo halacskak...szoval meg nem volt 18 mikor a ferjem szuletett, ki is tagadta a csaladja, kemeny sorsa volt. Gimit ott kellett hagynia stb.

Megis...elete legszebb es legjobb nem tudatosan elkovetett tevedese az en parom, akit nagyon szeretek! Nekem tovabb tartott ot viszont megtalalni aztan meg mindenfele problemak...es most vagyunk mindketten 36 evesek es az elso babankat varjuk. Sokszor gondolok arra, barcsak elobb talalkoztunk volna!