Mit tegyek, ha amióta megszültem, mindig minden rossz, semmi se sikerül, sikerélményem sincs, minden kicsúszik?

Nőgyógyászhoz menj el, nem normális, hogy fáj a gátmetszés helye.

Férjeddel beszélj, neked is kell pihenés, oldjátok meg, hogy tudj aludni.

Kimozdulni. Együtt és egyedül is. Játszótér, séta, kirándulás. Nehéz lesz elindulni, de sokat használ.

Aludj aludj aludj, legalább heti szinten egy hatalmasat, van a hétvégén nagyszülő, hogy addig a másik szobában elvonulnál?

Én is könnyelmű voltam a nem alvással és mindennek az az alapja.

A gyerek is érzi, h. te nem vagy jól, ezért ő sincs. Amint picit jobban leszel, ő is megnyugszik. De ehhez az kell, h.tudj pihenni, feltöltődni. Aranyat ér, ha a párod v.nagyszülő viszi mondjuk sétálni a picit v.vigyáz rá. Ez alatt te tudnál aludni kicsit, magaddal foglalkozni. Mi ezt bevezettük (nekem 8hónapos) és szuperek azok a napi lopott 1,5órák nekem.

A gátsebbel menj vissza dokihoz. A szexben meg a párod picit legyen türelmesebb. Esetleg lehet alternatív módon is megoldani a dolgot.

Jobb lesz! Nekem is volt mélypont, de ahogy egyre kommunikatívabb lett a babám, egyre inkább kis tàrs lesz és ez segít, h.ne csak ellásd, hanem êlvezd is a vele töltött időt.

"Ha feszült, ideges vagy, ne csodálkozz ha a gyerek is elégedetlen"

Akkor aki full nyugodt, annak miért ordít állandóan a gyereke?

Folyamatosan azzal magyarázza itt mindenki, hogy anyuka ideges, feszült. De ha valaki nem ideges és feszült, akkor miért nyavajog annak a gyereke, aki jól van?

Ráadásul ez egy ördögi körforgás, amit nem tudsz megszüntetni: anyuka azért ideges, mert a gyereknek semmi nem jó. A gyereknek meg azért nem jó semmi, mert anyuka ideges.