Hogy lehet szeretni azt a gyereket, akinek az apját már utálod?
A környezetemben volt pár csúnya válás, hasonló forgatókönyvvel.
1. Elváltak, hangosan, zűrösen, míg pici volt a gyerek.
2. Anyuka úgy beszélt a gyerekéről, mintha a világ 8. csodája lenne, miközben a gyerek apjáról úgy, mintha maga a sátán volna emberbőrben.
3. A gyerek kamasz lett, és elkezdte telesírni a környezetét, hogy "tiszta apja".
Van itt olyan, ahol a szülők hangosan váltak el, nem rendeződött a viszonyuk, de nem csattant a gyereken?
Megértem ezeket az anyákat, el se tudom képzelni, hogy lehet szeretni azt, aki arra emlékeztet, akit utálok, de hát nem a gyerek tehet róla, így őket azért jobban sajnálom.
Ti ismertek ilyet? Tehát nem olyat, ahol eleve békésen ment a válás, hanem ahol megmaradt a harag, mégse ment rá a gyerekre kamaszkorba, felnőttként se?




















Nekem egy csodás és egyben sokszor idegesítő lányom van. Az apja nem tartja vele a kapcsolatot, gondolhatod, hogy eléggé rühellem, de ilyen embertől sokat nem lehet várni, az alapok nincsenek meg benne, de vicces, felszínesen szórakoztató, az bezzeg megy neki.
Viszont valamikor egészen bírtam, szerettem, azok az emlékek is megvannak és jó visszagondolni rájuk annak ellenére, hogy már tudom, gerinctelen és biztosan valami baja van pszichésen.
Marhaság, hogy nem lehet a gyerekben másik szülő tulajdonságait észrevenni, én sápadt, szeplős, zöld szemű, vörös hajú kerek arcú vagyok dundi orral, lányom tiszta apja, kreol, világosbarna haj, mézbarna szem, egyenes keskeny orr, szögletes arc. Nagyon szép gyerek, de nem az én családom ágáról örökölte a külsejét, továbbá van egy örökölt apai ágas foltja és beszédproblémája, ami szintén nem a mi águnkról jött.
Egyébként attól, hogy felismerem a hasonlóságot bizonyos dolgokban, nem utálom.





Nálunk anyám kifejezetten azért bántalmazta a bátyámat mert ő olyan mint az apja meg a családja...
Szerintem ez inkább olyan fiúkat sújtó dolog lehet.










Az én apámat gyűlölte anya, tiltott tőle. Engem szeretett, féltett persze ha szarul csináltam valamit akkor tiszta apád vagy volt a válasz.
Felnőttként elég nehéz volt ezeket tisztázni magamban. Ma már egyik szulomre sem haragszok, még haláluk előtt megbocsajtottam. Nehéz életük volt és nem is volt annyi könyv és fórum hogyan kell helyesen nevelni a gyermeked ha fos körülötted minden.
Annak ellenére nehéz most a jelenem, újra írom a szüleim problémáit, durva átélni, hogy azt hittem ilyen velem nem történhet meg. És úgy rohantam a végzetembe, mintha tevefilmben lennék főhős. Kívülről semmi nem látszik, éljük a normális életet de belül kemény küzdés, hogy én jobb életet adjak a gyermekemnek. Valószínűleg a szüleim is amúgy a tudasukhoz merten a legjobbat akarták. Szerintem sok ilyen vagy ehhez hasonló történet van, mint az enyém.
Mi nem válunk és külön kezelem a férjemmel való konfliktust. Pontosabban ketten kezeljük, hogy ne adjunk át annyi szart. Ugyanakkor így is eljonnek a gyermekemen problémák, másképp mint nálam és baromi nehéz kezelni.
Örökölt sors.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!