Miért hiszik azt, hogy ha valaki nem szereti a gyerekét azon a pszichológus segít?

A sok off után még egy válasz a kérdésre: sok esetben arról van szó hogy egyéb pszichológiai problémái vannak az új anyukának, ami megakadályozza a kötődést és a gyerekkel töltött idő élvezését. Ennek rengeteg oka lehet, az egyik például a post-partum depresszió, amit a terhesség és szülés által előidézett hormoningadozás okoz. Szintén ide tartozik a caregiver burnout aminek akárhogy kerestem, nem találtam magyar szakfordítását, de az a lényeg hogy a rá nehezedő stressz, a társadalmi nyomás hogy tökéletesen csináljon mindent, a megnövekedett feladatmennyiség és a napok monotonitása miatt egyszerűen kiég, belefárad. Ha tudsz angolul, itt bővebben is le van írva: [link] Ehhez mindkettőhöz hozzájárul a kialvatlanság, ami önmagában is nagyon gyorsan nagyon tönkre tudja vágni az ember mentális állapotát.

Ezek mind olyan dolgok, amik miatt érezheti úgy az anyuka hogy nem szereti a gyerekét. Logikusnak tűnik, mert lehet hogy nem is tudatosan a gyereke születéséhez köti ezeknek a problémáknak a felmerülését. Pedig a gyerekét szereti valójában, csak a fentebb leírtak miatt nem marad energiája ezt megélni és kimutatni. Viszont ezek pszichológus segítségével feldolgozható problémák. Nem fog mindent megoldani varázspálcával a pszichológus sem, az a tündérkeresztanya lesz, másik szakma. De például segíthet szembenézni vele hogy miből származik a stressz és hogy esetleg hogyan lehetne rajta csökkenteni.

Sose tervezek anya lenni, ha egyszer valamilyen oknál fogva már kicsúsznék a 12 hetes elvetetési határidőből, nem tudnám szeretni. 100%, hogy utána lemondanék róla. Hormonok ide vagy oda, utálom a gondolatot. Lehet baj van velem, nem tudom, viszont attól még normális tagja vagyok társadalmunknak. Vannak egyszerűen csak ilyen emberek, de, ahogy nekem sem, nekik sem ajánlott magukra erőltetni mások miatt a gyerekválallást.

Tudom, hogy le leszek pontozva, viszont vannak ilyen esetek is.