Aki volt pszichológusnál, miután gyereke lett, annak segített?

Biztos vagyok benne, hogy egyedül nem megy. Elfáradtam, azza belefáradtam az egészbe. Már cseppet sem érdekel a lányom (1,5 éves múlt) és az sem, hogy mi van velem.

Körülöttem midnenki szuper csúcs, mindenki tudja a "frankót". Én állandóan "hül*énnek" vagyok titulálva.

Szóval, egyedül küzdök a lányom ellen, mert mindenki mellette van. Olyan szinten megengednek neki mindent, hogy meg is teszi azt, amit elképzel. Ennek egy ideig nincs határa, de szóval .. úgy viselkednek vele, mint egy hímestojással.

Bennem meg már frusztáltság van, feszültvagyok és ideges. Nem akarok semmi olyat tenni, ami a lányunkat lelkileg vagy testileg bántaná. És, már nem bírom tovább.

Pár hete elmentem reggel aláírni pár munkahelyi papírt, csak késő estére értem haza. Megdöbbenve tapasztaltam magamon, hogy egyáltalán nem érdekelt, hogy mi van a gyerekemmel. Nem érdekelt, hogy mi történik vaon körülötte.

Pedig a szlületésa után még nem így állt a helyzet.

Nagyon megvagyok lepődve és egyidejűleg ijedve magamtól.

Nos, ezért kell nekem valaki, aki segít. Úgy gondolom, hogy bennem van a hiba.