Szerintetek miért szabad verni egy gyereket? Pszichológusok?
Sosem értettem, hogy a szülők többsége miért veri meg a gyerekét. Nem a pofonról beszélek, hanem a rendes verésről.
Ma is láttam egy anyát a vonaton, aki akkora pofont kevert le a 7-8 éves gyerekének azért, mert nem tetszett neki, ahogy a gyerek ül.. Legszívesebben kiabsztam volna az ablakon.
Mit él át egy gyerek ilyenkor és milyen a gyerekre nézve, milyen következményei lehetnek hosszútávon? Gondolom súlyosan sérül a pici gyerkőc lelke :(
Érdekes, hogy a testi sértés bűn, az állatkínzás bűn de a gyereket verni nem.
Nem vagyok pszichológus,de a gyermek védelméről szóló törvény alapján tiltott a testi fenyítés. A bántalmazás sokáig nem válik egyértelművé a környezet számára,csak amikor esetleg márvkéső.
A gyermekek rendszeres verése,bántalmazása olyan családokban fordul elő,ahol vagy maguk a szülők is ezt a mintát látták/tapasztalták vagy a szülő egyszerűen alkalmatlan kiskorú nevelésére.Agresszív, képtelen megbírkózni a gyermek nevelésével járó feladatokkal, tehetetlen és szociálisan fejletlen.
Jaj, nekem sajnos van erről tapasztalatom. Bocsi, de nem vagyok pszichológus, de tényleg tudok mesélni az ok nélküli verésről.
Engem apám bántott. Agresszív, hirtelen haragú állat, mindig rajtam vezette le a munkahelyi feszültségét.
Például vagy négy-öt éves lehettem, amikor a tévében egy mese ment valami hercegnőről. Nagyon tetszett, és szaladtam is a konyhába hogy elmeséljem a szüleimnek, hogy én nagykoromban hercegnő szeretnék lenni, és nem akarok dolgozni. Erre apám lekevert egy hatalmas fülest, hogy mi az, hogy én azt mondom, hogy nem akarok dolgozni.
Vagy egy másik sztori, amikor másodikos voltam, és otthon voltam a nyári szünetben. Találtam a kisszekrényen párszáz forintot szétdobálva, és átmentem a házunk mellett lévő fagyizóba, és emlékszem hogy egy egygömbös epres fagyit vettem (120 Ft). Majd hazamentem és visszatettem a maradék aprópénzt. Ekkor jött haza apám, akitől akkora pofont kaptam, hogy a csempére estem, mert hogy merem én költeni az ő pénzét. (Nem voltunk sosem szegények.)
Vagy egy Karácsonykor énekeltem anyukámnak, erre hozzám vágott valamit, amitől beszakadt a fejemen a bőr, ömlött a vér - mondván álmos, aludna, hallgassak el.
Vele ellentétben anyukám egy nyugodt, empatikus, barátságos, okos nő, soha nem emelte rám a kezét. Neki köszönhetően mindig volt bennem egy igény, hogy emberi módon viselkedjek, hogy tanuljak, hogy figyeljek másokra is. Persze apám állítja, hogy az ő nevelése miatt vagyok ilyen, én tudom, hogy csak annyit köszönhetek neki, hogy nem igazán bízok meg a férfiakban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!