Feladnád az álom munkát gyerekvállalásért?

Bár már látszólag döntöttél kérdező (és elég reális a döntésed), a saját esetem is leírom, hogy színesítse a képet:

2018 óta szerettem volna gyereket (akkor voltam 30). Pont akkor váltottam szakirányt, abban még akartam dolgozni. Aztán elszabadultak az indulatok a munkahelyen, lejtmenet, megroppant az egészségem, váltani kellett munkahelyet 2019-ben.

Új munkahelyen minden szipi-szupi, megtáltosodtam, végre a szakmámmal foglalkozhatok, mindenki jófej, és azon kaptam magam hogy egyre-másra tologattam kifelé, hogy mikor kezdjünk neki a gyerektémának. Mert most jaj olyan jó hangulat van, baráti iszogatások, könnyed élet! Most meg egy nagy, fontos projekt! Most meg egy képzés... stb.

Szűk egy éve aztán csak elkezdtük, gondolván, 3-4-5 hónap alatt azért csak lesz gyerek. Aha... Most jelentkeztünk a meddőségibe.

És utálom magam azért a pár elvesztegetett hónapért is, mert a munka időközben beszürkült, amire azt hittem, hogy fantasztikus lehetőség, kiderült, hogy ugyanaz pepitában mint az elmúlt 10 év tapasztalatom (de kevesebb az idegbeteg, ami mindenképp pozitívum!). Szóval amit aranynak hittem, csak fényesen csillogó pirit volt. Közben itt vagyok, gyerektelenül, bezárva, még egy barátnőzést se tudok megejteni hogy eltereljem a gondolataim.

Bár van nélkülözhetetlen tudásom, mindent szépen dokumentálok, és amikor végre terhes leszek és nem bírom már a tempót, bizony elmegyek táppénzre, a cég meg majd megoldja szépen, ahogy eddig is megoldott mindenféle nehézséget.

Hozzáteszem, teljesen OK, ha még lelkileg nem állsz rá készen, és kell még idő hozzá, ez csak az én sztorim, aki szintén meg volt mámorítva a munkától, aztán sajna koppant egyet.

Nálam nem szerepel sem a gyerek, sem a család alapítás gondolata. Nyugodtan lehet karrierista tyúknak nevezni. A saját anyagi/jövőbeli biztonságomról van szó.

22/N