Felemészt az anyaság, mit lehet tenni?
3 kicsi gyermekünk van, akiket nagyon szerettünk volna, jöttek szépen sorban.
A legkisebb 10 hónapos és sajnos rengeteget panaszkodom a folyamatos tennivalók és szolgálat miatt. Eluralkodott bennem az az érzés, hogy a saját életem rabszolgaja lettem és hol vagyok benne én? Vagy csak mint kiszolgáló személyzet kellek.
A férjem dolgos, csinalja az itthoni dolgokat munka után a gyerekek és háztartás körül, amennyire lehetséges.
Mostanában sokat panaszkodtam neki az erzeseimrol. Sajnos nagyon rossz néven veszi, és miért panaszkodom, miért vagyok ennyire negatív. Igen fáradt vagyok és tulcsordult a pohár, nem titkolom.
Úgy érzem, hogy nincs megértés és megbecsülés. Egyedül érzem magam, magányosnak és nagyon fáradtnak.
Mit javasolnatok?
Én pont ezért vállaltam egy gyereket, mert tudtam, hogy az életemet is élni szeretném mellette. Tudom önző dolog, de ennyire jó döntést életemben nem hoztam. Soha nem akartam az anyaság oltárán elverezni, már nem is fogok.. 😉
Mi de nem ez volt a kérdés, nálatok már ott van a három kicsi. Én csak azt tudom mondani, hogy amikor nagyobbak lesznek, jobb lesz a helyzet valamivel.
Addig is pihenjel és próbálj meg olyan dolgokat csinálni, ami feltolt és megnyugtat.
Most lehet,hogy én csinálom rosszul,de hátha segít ha elmondom nálunk mi a helyzet.4gyerkőc van,13évestől 6hónaposig.Mi mindent nagyon spontán csinálunk,humorosan kezeljük a hétköznapi dolgokat is.Nyilván nem arról van szó,hogy egyáltalán nem neveljük őket csak nőnek mint a gaz,hanem pl nem harapom el egyik gyerek torkát sem,ha beírást,vagy rossz jegyet hoz,hanem megbeszéljük.Nem csinálunk ügyet belőle,ha nincs felmosva aznap,vagy maradt pár mosatlan edény.Ezt megint ne úgy képzeld el,hogy tiszta retek minden,meg igénytelenség van,csak nem kapunk agyvérzést ha mosogatás helyett társasoztunk egyet.Majd másnap megcsinálom.Persze ezért a párom sem b...ogat,hanem ha segít.Szoktunk együtt sportolni is.Az jó buli is,meg nekünk felnőtteknek is segít kiszakadni a hétköznapi rohanásból.Amúgy mindkettőnknek van munkahelye,én most értelemszerűen a picivel otthon vagyok 2éves koráig,de a gyerekek között is dolgoztam.Valószínűleg felnőtt társaságra is szükséged lehet,erre jók a barátok.Néha kicsit lazulj velük.A párod biztos szívesen foglalkozik addig a gyerekekkel.Ne érezd úgy,hogy minden percben velük kell lenned. A 10 hónapos nem annyira pici már,pár órát biztos elvannak apával is.Ezt megint úgy mondom,hogy iszsz babáim voltak,illetve a kicsi is az,és 20hónapig szoptattam őket.1-2órát simán ellesznek hidd el!Beszélgessetek egy kicsit a barátnőkkel,és a borocska sem rossz ötlet az 1-esnek igaza van.Ettől nem leszel "szaranya"
.Sőt boldog anyuka=boldog gyerekek,jó kapcsolat.Remélem tudtam segíteni.Biztos nem ért majd mindenki egyet,de nálunk ez működik.Néha meg mindenkinek van rossz napja,azt meg el kell engedni.Másnap jobb lesz.
Nekem is 3 gyerekem van de mikor legkisebb született eldöntöttem hogy mikor egy éves lesz bölcsibe megy én még vissza dolgozni.igy is lett .
Én most emiatt korlátozások miatt ,vagyok sokszor rosszkedvű.mi külföldön lakunk
Online oktatás,kirándulni se mehetünk nagyon semmire,munkahelyem sem tudom mikor nyithat ki .
#6 erre én is kíváncsi lennék. Dolgozunk 8-16, a gyerekek ugyanaddig oviban, suliban. Utána még háztartás, tanulás, játék, másnapra felkészülés, miegymás, és örülök, ha alszunk időben, olyan szinten elmegy az a pár óra. Kikapcsolódni meg pihenni?? Hát max akkor, ha az éjszakai alvás annak számít. Azon kívül csak hétvégén. Ja, és az oviban kb csúnyán néznek ránk, hogy 4-ig ott van a gyerek. Mintha valami fekete bárány lennék, hogy dolgozom és csak utána tudok menni érte (vagy a férjem). Volt olyan, hogy már csak ő volt ott akkor, pedig 5-ig nyitva az ovi. Fogalmam sincs, hogy csinálják mások. Senki nem dolgozik? Vagy mindenkinek olyan jól keres a párja, hogy megteheti, hogy csak 4 órában dolgozzon? Vagy mindenkinek ilyen rugalmas munkaideje van, hogy bemegy 6-ra/8-ra, délután 1-kor meg már tud a gyerekért menni? Komolyan, érthetetlen számomra. 😕
Nekem sokkal több szabadidőm volt, amikor otthon voltam velük. Bár az is igaz, hogy amióta visszamentem dolgozni, közel sem vagyok annyira leszívva "fejben" nap végére, mint amikor 0-24 babáztam/gyerekeztem.
Nekem is kb azok jutnak eszembe, miket fentebb leírtak.
Első körben egy pohár bor a kádban...
A másik, hogy ennél csak jobb lesz, nem kell feladni
Aztan a segítség bevonása. Barátnő, nagyszülők, szomszéd, takarítónő, bárki...
Nem kell mindig rend legyen, nem kell mindent komolyan venni.. itt gondolok arra, hogy leitta magát? Nem számít atöltöztetem és ennyi, nem kapok agyvérzést, hogy már megint...
Anya 5gyereket nevelt fel, vagyis 3 még otthon lakik. Szoval van rálátásom a dologra.
Én épp ezért vállaltam 1 gyereket. Hogy ne legyek egy szellemi roncs. Hogy legyen saját életem is, nem csak a gyerekek.
Aztán ferjem rábeszélt még1re. Most várandós vagyok, előre félek.
Igen, a kérdezőék túlvállalták magukat gyerekügyben. De miért jó az nektek, hogy az orra alá dörgölitek, ti milyen nagyon ügyesek vagytok, mert csak egyet vállaltatok? Hogy segít ez a kérdezőn? Csak szarabbul lesz tőle.
Kérdező, én is azt mondom, hogy valamin változtatni kell. Szerintem vissza kell majd menned dolgozni, bár 3 gyerek + ház már elég durva amúgy is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!