Gyereknevelés ma bonyolultabb, nehezebb mint 70-es, 80-as években?

Ez nem könnyebb utolsó, hisz magad írod, hogy szinte mindenben döntést kell hoznod, informálódni, utána járni, választani, hogy jó anyának érezhesd magad. Régen már akkor jó anya voltál, ha etetted és ruháztad a gyereked, az pedig csendben maradt(verés/fenyegetés hatására) és csinálta, amit a felnőttek mondtak, és bőréből kiugorva csüngött rajtad, ha félévente 2 órára elvitted egy parkba vagy erdőbe vagy városi közösségi dolgokra, mint búcsú meg majális.

Egyébként én 28 vagyok és montessori oviba jártam Magyarországon, ami ma is állami montessori óvoda, csak már menőbben néz ki és az eszközeik is szebbek.. Van waldorfos család ismerős, bent addig volt jó a gyereknek, amíg le nem esett neki, hogy a világ másik felében máshogy mennek a dolgok(ovi nagycsoport, most waldorfsulis és kézzel lábbal teper azért, ami más gyereknek magától értetődő). Szóval szerintem ez is inkább egy nehezítő dolog, szétválasztja a gyerekeket, elszigetelt csoportot alakít ki. Amíg régen mindenki tudta, mi az a pezsgőpor és bárhol egymásra találtak a gyerekek azzal, hogy "igen, én is ismerem, az szerintem is jó, te ismered azt a .. " bármit, mert egy két mese volt, egy két édesség, egy két hely, ahova lehetett járni, közös pont volt, most a kis cuki waldorfos gyerek lelkesen meséli, milyen jó körmöcskézni és lírán játszani, addig a többi gyerek csak les és nincs közös pont.. Aztán kiböki, amit a szülei mondanak, hogy én nem nézhetek mesét, semmilyet, mert buta leszek, és megsértődik a másik rajta.. Aztán csak kiharcolja a jégvarázst, akkor meg jön a nagyobb ellenállás attól a világtól, ami különbözik a többiekétől..

Áh nehéz. Amíg egy módszer volt, kevesebb döntés, lényegesen könnyebb

Nagyon jó érveket olvastam, volt ami nekem még eszembe sem jutott. De igazából tök jó lenne látni valaki válaszát aki akkor nevelt gyereket, hogy ő hogy látja.

Az biztos hogy az én anyám is azt mondja, jobb volt neki hogy nem veszett el a sok infó között. És a középiskola választásáig nem aggódott azon melyik intézményt választja. Mentünk a legközelebbibe. Vagy pl bátyám még tudott járni céges bölcsibe apukánkkal. Mit nem adnék ha az én cégemnél is lenne bölcsi, mert akkor nem napi 9 órát kéne nélkülem töltenie a gyereknek. Én is úgy érzem hogy túl sok az elvárás a szülők, főleg az anyák felé, miközben mi magunk is idővel ismét dolgozni kezdünk. Én is úgy érzem, hogy minden döntés fontos és mindent át kéne rágnom 4 oldalról, mindennek utána járni, de alig van időm és energiám ilyenekre. Már most figyelem a környékbeli iskolákat pedig csak 2 éves a fiam. Sokszor érzem úgy, hogy ez az egész túlnő rajtam és nem vagyok hozzá elég jó.

Mi pl nem jártunk ringatóra meg hasonlóra.. és mindenki úgy néz rám mint valami ufóra, mert hát az kell...

Az oké, hogy rád jó hatással van, de ez nem azt jelenti, hogy a dolog könnyebb. Biztosan érted, hogy utánaolvasni valaminek, tenni érte, információt keresni befektetett munkával, idővel jár, döntést hozni pedig felelősség. Ezektől a dolgoktól lesz valami nehéz, hogy körülményes és nagy súlyú a dolog. Korábban megmondták, hogy ezt így kell azt meg úgy, a többi nem fontos és 0 befektetett energiával, munkával, idővel csodás anya voltál egyből, nem volt rajtad a döntés súlya sem.

Szerintem sok szempontból hasznosabb és jobb a mostani helyzet, írtam is, de 100x nehezebb is. Én nem tudom egyébként, lehet csak túl körülményes vagyok, de most is úgy érzem, hogy nem tudok eleget sok döntéshozatalnál, mondjuk most iskolaválasztásnál hogy könnyebb suli vagy gyerekközpontúbb, vagy alternatív, nagylétszám, kislétszám, mennyit tanuljunk vele, mennyi önállósága legyen, mennyire menedzseljem a barátait, ingázzon e.. Annyi az opció, hogy egy élet is kevés lenne alaposan utánajárni és tudás alapú döntést hozni.

A gyereket nem azért pólyálták be régen, hogy ne tudjon mozogni, hanem azért, mert az újszülöttnek ez a nagy tér nagyon nyugtalanító az anya pocakja után. És működik, mert emlékszem, az én 3 napos babámmal, amikor hazakerültem a kórházból, bármit csináltam ordított, anyám meg jött, jól betekerte, hogy mozogni se tudjon, és simán elaludt a gyerek. Ők így érzik biztonságban magukat, ez nem a gyerek korlátozása vagy kínzása.

"Azt sem tudtuk mi a glutén". Ja, de nem is volt ennyi allergiás gyerek. Most már annyi "műanyag" kaját esznek az emberek, hogy mindenki allergiás mindenre. Ez nem egy divat vagy hóbort a mostani szülők részéről.

De az tény, hogy most minden a gyerek körül forog, és mindenki körülötte ugrál, és nem a gyerek tanul meg alkalmazkodni a családhoz.

Utolsó, hogyne lett volna, mindig is voltak hasmenős típusok. Rokonaim nagyon falun élnek(disznóvágós sárosutas falu), igaz, hogy egyik se szénanáthás, de az egyik asztmás, a másik adhds, volt 4, aki "savas"(reflux) volt már gyereknek is, és az egyik nagynéném hasmenős típus volt mindig is, illetve az egyik nagybátyám felesége allergiás a macskákra, de lehet csak kitalálta, hogy ne legyen háziállatuk.. Tejtermelésben vannak benne, de mind tart malacot, mindenféle állatot, és csak a házira esküsznek, maguknak vágják, tartózkodnak a tápoktól, a malac moslékon hízik és nagy dolog, ha eljutnak egy tescoba..

Régen is volt mindenféle beteg, csak hasmenéses, székrekedéses meg savas, pattanásosnak hívták őket, gőzük sem volt, mi bajuk. Már tudják, köze nincs a műdolgokhoz!

Ezt a pólyát nem tudtam, nagyiék azt mesélték, hogyha pólyázod nem rugja le magáról a takarót és nem akad be a lába a rácsba, illetve könnyebb megfogni, mert nem ficánkol.

9-es

Dettó ugyanezt tapasztaltam én is hiába pontozták le.