Gyereknevelés ma bonyolultabb, nehezebb mint 70-es, 80-as években?

Nekem is sokat meséltek a nagyszülők. Vitték magukkal a gyerekeket a földekre. Este meg már olyan fáradtak voltak az egesz napos földművelés után, hogy mákos tejet itattak a gyerekekkel, hogy elaludjanak. Ennyire túlféltés sem volt. Ha nem volt anyatej simán megitatták üvegből a babákat tehéntejjel vagy grízzel. Ja hozzáteszem, hogy talpraesettebbek is voltak a gyerekek. Anyukám 10 éves kora óta mosott, főzött rájuk iskola után amég ők kinn dolgoztak. Most meg arra se lehet megkérni a gyereket, hogy indítsa be a mosógépet vagy a szárítót. Már az is megterhelő nekik.

Én a szomszédban nőttem fela. 80-as 90-es években. Mindenkinek dolgoztak a szülei, mi meg mindig máshol voltunk. Reggeltől estig kinn voltunk az utcán 8 éves korunk óta. Most meg félnénk itthonhagyni egy 10 éves gyereket. Változott a világ.

Más szempontból is nehezebb.

Rengeteg az információ. Míg régen ugy csinálta mindenki ahogy gondolta, meg tudta, most elhalmozzák információval az embert és elvész benne.

Ne etesd ezzel, mert allergia, ne etesd azzal mert túlterheli, ne nézzen tv-t, ne adj neki cukrot, ne kapjon sót, legyen hasaltatva, ne altasd így, ne altasd úgy, ne altasd amúgy, menjetek minden nap órákra ki, érje sok inger, ne érje túl sok inger, egyen rendesen, de nehogy elhízzon.

Nem beszélve arról, hogy insta meg youtube sztárok világát éljük ahol a kamu életükkel példálóznak, és sokan rosszul érzik magukat, hogy ők miért nem tudnak minden téren maximálisan teljesíteni???

Szuper anya, tiszta lakás, tökéletes smink, bomba test, mákás dizájner ruhák, szex minden nap, szőrtelenités, fodrász, körmös, rahedli pénz, de ne felejtsd el, hogy visszamész dolgozni, ahol karriert is be kell futni.

Mivel ezeket lehetetlen teljesíteni, legalábbis úgy ahogy ezek a kamuemberek mutatják, rohadt frusztrált csomó mindenki.

Jónásné Marikának, akinek a férje a földeken dolgozott, ő meg a jószágokat nevelte hol jutott volna eszébe hogy ilyen baromságokon aggódjon?

Egyszerűbb volt. Kijártad az iskolát, csináltál egy szakmát, senki se nézett le mert bolti eladó vagy, és arra vállalsz gyereket, nem milliós fizetésre. Született gyereked, valahogy túlélte úgyis hogy kapott tehéntejet meg azt se tudta senki mi az a glutén. Valahogy felnőtt a gyerek beállt a mókuskerékbe és a többi.

Most meg stresszelhetsz mert a webbetegen azt olvastad, hogy ha nagy a baba feje, az lehet ez meg az a genezikai betegség.

Még jó, régen nem volt akkora sajtója a dolgoknak, hány gyerek forrázta le magát, hány szerzett súlyos, életveszélyes sérülést, hány halt meg gondatlanságból, vagy mennyit vittek el embercsempészek meg pedofilok, esetleg mennyit csapott el a trabant..Nem is ültek szülők börtönben veszélyeztetésért sajnos, kislányra ráömlött a forró leves, hát magára vessen, legközelebb több esze lesz, kenünk rá tejfölt és reméljük nem lesz nyoma, ilyenért minek kórházba menni.

Nagybátyámat átszúrta egy vasvilla, műtötték, az anyja nem került börtönbe, mert azt se tudta hol a 8 éves gyereke(aki 3 méter magasról ugrált a testvéreivel a szalmába), illetve mesélte még jól meg is verték érte, mikor kijött a kórházból és továbbra is ugyanúgy ugráltak le az anyjuk tudtával. És mit ad isten, rá az egyik testvérét is megszúrta, de az nem volt komoly..

Én nem tudom, régen úgy tartották a gyereket, mint manapság falun a kutyát. Egyen és a többi nem számít, majd túléli, ha meg nem, magának köszönheti, csak a dolga el legyen végezve, más nem számít..Utolsó én elgondolkodnék azon, hogy miért örülsz neki, hogy semmilyen kapcsolatod nincs a szüleiddel, csak két idegen, akik eltartottak, téged meg más nevelt fel, illetve csak nőttél, mint a gomba..

Anyám vigyorogva mesélte a sztorit, hogy az egy éves tesóm mentett meg a fulladástól, mert beletekeredtem a tv óriás nejlonjába és már eszméletlen voltam 3 évesen, milyen ügyes az öcsém. Ki hagy egyedül egy csecsemőt és egy kiscsoportost hosszú időre egy óriásnejlonnal egy szobában?

Hatalmas felelőtlenségek voltak, aki túlélte kisebb hegekkel, az mázlista.

#13

Ebben is van valami, nálam is voltak fura balesetek, pl felakasztott a szomszédgyerek a kutyapórázzal, felhasította a hasam egy kiálló rúd ami a vasbetonból lógott ki, kalapáccsal püfföltem szintén valami beton cuccot, lepattant egy vasszilánk bele a szemembe, kb 7 alkalommal voltam gipszben, fennakadtam a fülemnél fogva a függönyön, mert a fülbevalóm beleakadt, 9 évesen mikor természetesen egyedül bicajoztam haza a suliból, majdnem elütött egy autó, abban az árokban játszottam katonásat, kentem be az arcom "sárral" ahol mint kiderült a szomszéd öntötte az ágytál tartalmát.

Rengeteg baromság és sose volt ott felnőtt.

9 ez baromság azért ebben a formában. Ugyanúgy voltak nem törődöm szülök, mint most. Az a különbség, hogy most tényleg rengetegen atesunk a ló túloldalára. Most őszintén. Jajj a gyerek leforrázza magat. Hat Ja. Van ez így. Mindentől nem lehet megóvni. Ha semmit se hagysz neki 18 éves koráig, hogy csináljon, mert Jajj kicsi, akkor egy életképtelen bénaság lesz. Ismerek ilyen embert, egy rakás szerencsétlenség. Nem kell a gyereket forró levessel locsolni, de ha épp megtörténik hogy leforrázza magat, akkor ez van. Leesnek a maszokarol is, normális gyerek a hintabol is kiugrál, ott is meg tud serulni. Nem kell túlfélteni a gyerekeket. És őszintén, nem tiltanam meg neki hogy szalmaban ugraljon nyilván ellenőriznem előtte hogy van e benne valami és neki is ezt tanítanam, hogy vakon ne ugorjon bele.

A mai gyerekek valóban fele annyi dologra se képesek mint mi egyidős korunkban, mert folyamatosan ki vannak szolgálva. Ez nem szülői szeretet, ha nem az életre neveljük őket, hanem majmolas. Nem kell összekeverni a kettőt. És a mi családunk amúgy nagyon is sok minőségi időt töltött együtt régen a gyerek veszélyeztetés sötét korában is.

Számomra sokkal könnyebb. Nagyobb a választék. Nem csak tárgyakban, több nevelési elvet meg lehet ismerni, amihez intézmény is lehet választani bölcsitől egészen középiskoláig.

Én egy kis faluban nőttem fel, most Bécsben élek. Abszolút mókának érzem az anyaságot, pontosan a tág lehetőségek miatt. Pl. kórházfóbiám van kiskoromtól, mert sokat voltam bent (rossz voltam nagyon, mindenféle baleset ért). Ha 1991-ben szülök, mint engem anyukám, nem nagyon lett volna más választásom, mint irány a legközelebbi város kórháza. Így viszont volt választásom, vizsgálatokra olyan intézménybe tudtam járni, ami 0%-ban hasonlít kórházra, így azok teljesen jó, stresszmentes hangulatban teltek és tudtam itthon szülni, ami életem eddigi legjobb döntése volt.

Montessori elv mentén élünk a fiamat, amiben az olyan ovi, iskolák, amikbe én jártam, nem lett volna partner. Most viszont tökéletes az összhang aközött, ami itthon van és aközött, ami az oviban van.

Az étrendjét (étrendünket) is sokkal könnyebben tudom alakítani, mivel ebben is több a választék.

Elvárásokkal pedig így sem nyomom agyon. Úgy gondolom, ez a szülő döntése, senki másé. Aki kívülről ezt szeretné, azon elegánsan át lehet lépni.

Én nagyon örülök, hogy ebben a világban tudok gyereket nevelni.