6-7 év korkülönbség, tapasztalatok?

A 3 évről meg azt olvastam, hogy az a legrosszabb, mert a pici el van küldve otthonról, megy oviba, anyu meg otthon babázik.

De persze ez sem szentírás.

Szerintem már nem is érdemes ezen agyalnom, mert minden korra van nega-pozi eset is, szóval ilyen alapon, ahogy a szülők már készen állnak.

Csak tényleg nem tudom. Elképzelem, hogy tesóval nő fel végig, örökre összenőnek stb, aztán látom magam előtt ismerősöm folyton veszekedős ikreit.

Aztán elképzelem hogyan segíti a kistesóját, aki több évvel kisebb, utána magam előtt látom, hogy féltékeny és szomorú, mert mást is szeretek, bármit is teszek, mindig ék lesz köztük.

Fogalmam sincs.

Azon kívül, hogy majd erősítem bennük a testvériség, család fontosságát, nem tudom mit tehetnék.

Első megoldásként arra jutottam, hogy ne legyen tesó, de magamból kiindulva nem bírnám ki, ha teljesen egyedül lenne az életben, mármint oké barátok, de az más. Vagyis itt is van, akinek a barátja jobb barát, mint a tesója, de na jó, most már tényleg belezavarodtam.

Ja, nálunk úgy volt még kiskoromban, hogy mivel 2 év a korkül, anya otthon volt velem, addig tesóm sem ment sehova. Együtt mentünk. Csak én bölcsibe 1 évesen, tesóm oviba mindjárt.

Bennem összetört egy világ, mikor szétszakadtunk. Addig is ragaszkodó voltam, de utána mégjobban, a végén túl sok voltam a tesómnak, így kerülni kezdett. Én annál jobban kötődtem, minél jobban elutasított. Aztán rájött, ha biztosít róla, hogy ő mindig itt lesz, mindig számíthatok rá, sosem leszek egyedül az életben, akkor nem fogok olyan aggodalmasan a nyomában lenni. Így rendeződtünk:)

Igen, #15, pont erre gondoltam! Hogy kicsiként mindegyik megkapja azt a figyelmet, amit kell. Persze később is foglalkozunk vele, de kicsiként az más.

Meg nem tudom, az valahogy fura nekem, hogy annyira várjuk már a babát. A terhesség nehéz, megszületik, még minsig nehéz, de mégis az egész csodálatos. Aztán éppen ennek a kellős közepébe, mikor 3-6-10 hónapos a várva vart babánk, aki még olyan pici, még mindig állandó felügyeletet igényel, erre újabb terhesség, ami megint nehéz, a tej is elmehet az első bébinek, nem tudod úgy felvenni terhesen az öledbe stb. Mire a tesó megvan, az első is még folyton figyelmet igényel 1-2 évesen. Ahelyett, hogy ezt az időszakot csak rá fordítanánk, megélnénk teljes egészében. Aztán ha kinövi ezt a korszakot, már nem annyira anyás, elvan egyedül, barátai vannak, minden más érdekesebb, mint a szülők, akkor nyugodtabban tudnék tesóról gondolkodni.

Szóval nem szeretném egybe letudni néhány év alatt mindent, hanem mindegyikkel minőségibben időt tölteni. Mivel a nagy másfajta figyelmet igényel többévesen, mint egy pár hónapos, így mindegyikkel jobban tudok lenni.

Valami ilyesmi.