Sosem fogok ezen tul lepni?

Tudom, ezzel nem segítek most, de én pontosan ezért félek az átlagosnál jobban a terhességtől 22 éves létemre, pedig a párommal tervezem a jövőmet, ő is velem, de baromi rosszul érintene ha el kéne vetetnem most, viszont megtartani se akarnám, mert nem állunk készen semmilyen szinten rá, de ha elvetetném utána x év múlva készen állnánk, lenne is babánk és mindig ott lenne a tudat, hogy basszus, ő már a második lehetne, de nem.

Beszélj pszichológussal mindenképp, alapjáraton nem támogatom ezeket az agyturkászokat, de esetedben jó ötlet lehet, téged trauma ért, bár én inkább nem az elvesztett baba miatt aggódnék, meg hogx ezt nem tudod feldolgozni, szerintem ez teljesen "normális", tehát nyilvánvaló hogy megvisel mai napig valamilyen szinten, de az, hogy a tinédzser szerelmed számodra mai napig az "igazi", akkor én elgondolkodnék, hogy mi ennek az oka, meg hogy miért akarod összekötni az életed pont a mostani partnereddel, ráadásul miért vállalsz vele gyereket... Nem rosszindulatból írtam le ezeket, de utóbbi szerintem sokkal nagyobb probléma. Inkább annak járj utána szakemberrel is akár, hogy miért nem vagy még túl rajta ennyi idő után. Persze a körülményeket nem írtad, hogy miért mentetek szét stb, de gondolom nem te akartál szakítani és közrejátszhatott az abortusz. Sajnálom a történteket, nehéz lehet, de csak te tudhatod mi zajlik le benned és miért úgy alakítottad a dolgaid 18 éves korodtól, ahogyan.