Egy férfi meggyőzhető arról, hogy akarjon gyereket? Meddig tartanátok ki?

Szeretem a barátomat, Ő a mindenem, viszont néhány szempontban eltér a véleményünk a jövőről... Elég fontos szempontokról van szó.

Én (idővel) szeretnék majd kertes házba költözni, akár a budai oldalon (II., XII., XI.), vagy esetleg Budaörsön, Budakeszin. Mind a kettőnk a lakását a szüleitől kapta, de azt már szeretném úgy megvenni, hogy még ha kell is hozzá segítség, a nagyobb részt mi tudjuk adni bele. Ezért pl. a lakásom bérleti díját teljesen félreteszem, a fizetésemből is teszek félre egy fix összeget és próbálok előre gondolkozni mindig. Ő viszont a kerületből sem akar elköltözni soha, mert hogy minek, itt van minden és legalább van élet. Viszont ez a belváros szíve, itt fiatalként jól elvan az ember, de kisgyerekkel, családdal már nem az a fő szempont, hogy hány szórakozóhely van közel...

Szeretnék 1, 3 és 5 éves tervet, hogy kb hol tartsunk majd az életben akkor. És nem titok, hogy 25 és 28 éves korom között szeretnék anyuka lenni. Ezt tudja a párom is.

Most 21 évesek vagyunk, én jövőre diplomázom és utána szeretnék továbbmenni MSc-re. De már most is dolgozom és próbálok úgy helyezkedni, kapcsolatokat építeni, hogy az később jövedelmező lehessen.

Ezzel szemben a barátom "sehol nem tart", most kezdte el a 3. képzését, mert az első kettő nem tetszett neki. Ezzel nem is lenne gond, van, hogy az ember mellényúl, de ő csapong összevissza. Hol elkezd egy teljesen reál szakot, miközben utálja a matekot, hol azt mondja, hogy ő a családi vállalkozást akarja átvenni, de amikor mondja az apja, hogy akkor besegíthetne mondjuk heti 2 nap már most, hogy lássa, mi hogy van, akkor fel van háborodva, hogy ő biztos nem, meg minden barátja egyetemre jár, nem fog dolgozni a húszas évei elején. Mindenbe belekezd, az elején lelkes, de 3-4 hónap után már unja és kezdi a megjegyzéseket, hogy lehet mégsem neki való, más téma érdekelné. Ahogy van egy olyan tárgya, ami nem a kedvenc, ő rögtön otthagyná az egészet, mert hogy nem érdekli, nem fogja megtanulni.

A másik a babatéma, ha felhozom, akkor az a válasza, hogy "majd visszatérünk rá", meg hogy "majd 10 év múlva gondolkozzak ezen" (2 hónapban egyszer beszélnék erről, tehát nem ezen pörgök nonstop). Közben én már most nagyon szeretnék babázni, 10 évig nem akarom ezt húzni. Meg mi van, ha akkor is még kér 5-6 évet...

Szeretem, de sokszor kétségbeejtő, ahogy viselkedik.

Szerintetek hogy tudnám rávenni, hogy kicsit komolyabban álljon az élethez, ne úgy, hogy "majd lesz valami" és "ráérünk erre még"?