Egy férfi meggyőzhető arról, hogy akarjon gyereket? Meddig tartanátok ki?

Annyira menetrend szerűen akarod élni az életed, hogy ehhez egy ferfi sem fog asszisztálni.

Folyamstosan nyomást helyezel rá, "sehol sem tart" stb, valószínűleg ezt érezteted is vele. Menekülni fog előbb utóbb.

Ne akarj olyantól gyereket akit meg kell győzni, mert sokszor még azok is lelépnek, akik elvileg akartak, csak aztán rájöttek mivel is jár

Borítékolható, hogy nála sem lenne ez másképp.

Ha nem képes fixen azt mondani, hogy ogen, szeretnék MAJD gyereket hanem olyanokat mond hogy 10 év múlva gondolkodj el róla akkor nem pazarolnám rá az időm. Mi 20 évesen ismerkedtünk meg a férjemmel, kb 1 év után megkérdeztem, hogy hogyan látja a jövőjét, akar-e családot, gyerekeket. 21 évesen volt annyira felnőtt, hogy megtudja mondani, hogy majd a jövőben igen, szeretne, és házas szeretne lenni.

Mindezt úgy, hogy elvált szülők gyereke, és ide-oda passzolgatták, sokat bulizott, ő is váltogatta mi érdekli, kísértetiesen hasonlított ebben a párodra, mert elkezdett egy programozó szakot, szår matekkal stb.

Azóta benőtt a feje lágya, bár nem találta meg mi érdekli, és ezt bánja nagyon.

Engem az zavar, hogy nem beszélhettek a jövőtökről, kerüli a témát. Azért egy kapcsolatban ahol szeretik egymást, és bíznak egymásban, ne legyen már olyan téma amire még csak gondolni is tilos nemhogy beszélgetni róla.

"fel van háborodva, hogy ő biztos nem, .... nem fog dolgozni a húszas évei elején"

Neked egy ilyen naplopó a mindened?

Sokan azért dolgoznak a Tescoban vagy a mekiben egyetem mellett, hogy fenn tudják tartani magukat. Igen, a húszas éveik elején.

Őt egyébként ki tartja el? A szülei? Vagy te? Vagy ösztöndíjból meg tud élni?

Értem én, hogy remek a szex vele, de ezzel az emberrel semmi komolyat nem lehet tervezni. Hagyd a csudába, mert a fiatalságod elszáll mellette, és 30 évesen döbbensz rá, hogy ha gyereket és normális családi életet akarsz, akkor másik embert kell keresned.

Nézd, vagy elfogadod a párod ilyennek, vagy nem lesz életképes ez a kapcsolat. Értem, hogy nagyon szereted, de nem erőltetheted rá az elképzeléseidet. Tök máshogy álltok az élethez, és te mindig azt fogod érezni, hogy a párod elpazarolja a te erőfeszítéseidet. Önmagában mindkét variáció életképes, de együtt szerintem nem.

Esetleg - de nagyon esetleg - akkor, ha a szokásos nemi szerepeket felcserélitek. Ha te leszel a kapcsolatotokban a pénzügyminiszter, te adod meg a kereteket, amin belül a párod csaponghat, és ő a te vezetésedet, általad szabott határokat elfogadja és nem érzi férfiasságában sértve azért, mert egy nő dirigál neki. De azért ez nem egy könnyű út.

Sehogy se akard meggyőzni. Nem apa-alapanyag. Gyerek még és egészen addig az is marad, amíg a szülei nem vágják el a köldökzsinórt.

Csak pazarlod rá magad. Most még van időd mást keresni, akivel hasonlóan gondolkodtok a jövőről.

21 évesen már együtt voltunk a férjemmel. Buliztunk, utaztunk, "éltünk", de a távlati terveink között mindkettőnknek ott volt a házasság, gyerek, a közös megtakarítás a közös életre (mi nem kaptunk se kocsit, se lakást, 0-ról indultunk). 29 évesen vettük meg a közös lakásunkat, 30 voltam amikor az első gyerekünk született.

Én nem gondolom, hogy ebből hosszú távon jól fogsz kijönni sajnos. Ennyire lényeges dolgokban azért illene legalább minimálisan egyetérteni, de legalább rugalmasnak lenni. Annyira ellentétes irányba húztok a leírtak alapján, ami később (csak ne legyen túl késő) hatalmas kompromisszumba sodorhatja valamelyikőtöket.

Egy férfi bármikor csinálhat gyereket, egy nő viszont korlátozott ideg szülhet csak babát. Én nem várnék a helyedben. Biztos vagyok benne, hogy hamar találnál valakit, akivel ugyanazt akarjátok. Fiatal vagy még, bőven belefér az idődbe egy új kapcsolat, amiből házasság, család lehet, kertesház, stb amit mindketten szeretnétek. Viszont csak 1 életed van.