Van, aki egyáltalán nem tervez pénzt félrerakni a gyermeke elindításához az életben?

Látom nem sikerült mondjuk azt megérteni, hogy jó is jön belőle!

Amikor sajàt lakásod van, nem fogsz felvinni egy idegent, mert már aggaszt(jó esetben), hogy miféle ember, félted a privát szférád, nem vagy mobilis, nem tudsz költözni, ha zaklatna meg ilyenek..

Illetve nem tartja számon a szomszédság, ki jár hozzád, mert úgyis csak albérlő vagy.

Tarthatsz bulit, hangosat, mert legrosszabb esetben pikkel rád az, akit soha többet nem látsz, de sajàt lakásban évekig emlegetik.

Ha albizol, mondjuk lakótárssal, új kapcsolat, új életforma, új pozitivak is jönnek belőle!

Én nem tudom, mikor vált át az ilyen bizonytalanság rossz érzés tudatba, mert már kisgyerekes szülőként megtanuljuk, hogy a gyereket hagyni kell kicsit küzdeni, nem szabad mindig fogni a kezét, hogy érezze, hogy képes maga is elérni mindent, ha pedig popsira esik feláll, ahol támogatják és tanul belőle, fejlődik!

Én biztosan nem venném ki azokat a kalandokat a gyerekem életèből, amiket én élveztem, amikből tanultam, amikből fejlődtem, ami miatt szépen megküzdök a bizonytalansággal.

Albizni nem örökre kell, ott leszek, ha valami rosszul sül el, örökre számíthat rám, de egy nagy kaland, pont mint kolisnak lenni! Van benne rossz is, jó is, de mindenképp olyan élmény, amire szívesen gondolsz vissza, meséled el.

Én magam úgy tervezek, hogy félre tudjak rakni nekik. De!

Van ez a kiszámolós pasas, időnként olvasom a blogját. Ő azt ajánlja, hogy ha választani kell, hogy idős korunkra, vagy a gyerek továbbtanulására rakjunk félre, akkor mindenképpen az előbbit válasszuk. Mivel a gyerek később még fog tudni magának olyan körülményeket teremteni, hogy önerőből továbbtanuljon (ezzel mondjuk csak részben értek egyet, igenis vannak egyetemi szakok, amiket megfelelő háttér nélkül nem lehet elvégezni), míg arra viszont semmi garancia nincs, hogy nyugdíjas korunkra fog tudni támogatni minket, ami jelenlegi várható élettartamok alapján akár 20-30 évig tartó, folyamatosan anyagi segítséget jelent (itt ugye nem 10-20 ezer forintokról beszélünk az átlag magyar nyugdíj mellett, hanem ennek sokszorosáról), mindamellett, hogy lehet neki is szüksége lenne rá, mert a jó tanulmányai ellenére mégsincsenek felesleges százezrei, meg amúgy mondjuk 3 gyereket tart el. A lényeg: úgy kell félrerakni, hogy nyugdíjas korunkban is kényelmesen, ugyanezen életszínvonalon élhessünk, akár annak az árán, hogy cserébe a gyereknek diákmunkát kell majd vállalnia, vagy nem járhat akármelyik egyetemre, csak a legközelebbibe, mert nem fussa kolira/albira.

Én a családi pótlékot teszem félre neki, hogy legyen miből elindulnia.20 év alatt nem rossz kis összeg és mivel kötvényben van így tartja az értékét. Szeretném ha majd az önerőbe tenné vagy továbbtanulásra fordítaná.

Ha meg jogsi és autó kell neki, megdolgozik érte.