Miért mondják azt, hogy gyerek mellett is lehet karriert építeni, amikor ez max csak akkor valósul meg, ha a gyereket a bébiszitter neveli, vagy nyugdíjas nagyszülők egy csettintésre ugranak, vagy anyuci zombiüzemmódban él?

27-es válaszló.

Nincs gondom a tanuló anyukákkal. Félre értesz. Mondjuk az nem semmi, hogy pénzt kapnak, hogy ott vannak az egyetemen? De hogy én például egy szemmel jól látható összeget fizetek ki minden félévben azért, hogy ott ülhessek az egyetemen és tanulhassak. Nyilván zavar a röhögcsélő, beszélgető 19 éves gyerek is a hátsó sorokban és nyílván az is zavar, ha azért áll meg az előadás, mert valaki behozza a kisbabáját az egyetemre és (teljesen érthető módon) elkezd sírni. Mert ez egy kisbaba dolga. Hogy jelezzen. Mert a kisbabák nem szobanövények. Nehezen tudom elképzelni, hogy egy nyikkanás nélkül kibírják az előadásokat, vizsgákat, úgy, hogy tényleg ne legyen fennakadás. Nem is kell kibírniuk egy nyikkanás nélkül. Mert egy bébinek alapjáraton nem az egyetem kényelmetlen épületében és padsoraiban van a helye. Hanem otthon.

Itt nem a jogról van szó. Még egyszer leírom, itt nem arról van szó, hogy kinek mihez van joga. Mert azt úgy is az érettségi bizonyítvány és/vagy a pénz fogja eldönteni, hogy ki ülhet ott valamelyik egyetemen és ki nem.

Itt azzal van a gond, hogy a kettes válaszoló egyszerűen egy káros jelenség. Mert lehet vannak az országban bizonyos maci-laci képzők és képzések amiket elég végig hallgatni egyszer a bébivel a karjaidban, aztán meg elmész szépen és levizsgàzol a tárgyaidból.

De például nekem konkrétan annyit kellet készülnöm ebben a félévben, hogy még a főzést is elengedtem átmenetileg és a párommal leginkább rendeltük az ebédet. Mert az egy dolog, hogy meghallgatom az előadásokat, de utána még rászánok két-három órát napi rendszerességgel, hogy készüljek. Most ha ehhez a káoszhoz, ami idén volt, hozzá képzelek egy bébit? Nem igazán tűnik reálisnak.

Próbálom elképzelni a kettes válaszló esetét is, hogy órákat ott ül az egyetemen a bébivel a karjaiban, aztán meg haza megy és még órákat tanul, beadandókat ír, tételeket dolgoz ki, szakdolgozatot ír. Aztán van főzve friss étel és a háztartás is tiszta, rendezett, meg a férj is boldog és szeretve érzi magát?

Nem.

Ez egy káros jelenség. Ugyanolyan, mint amikor a tip-top anyukák leszólják azokat a nőtársaikat, akik valamiért nem boldogulnak az újszülöttel, háztartással és az elvárásokkal. De szuperanyu a bébi mellett azért még kijárja az egyetemet, megtanul két idegen nyelvet, csillog-villog a lakása és mindennap van főzve meleg étel. Sőt még a gyereke is kismegszakítot épít, mikőzben más gyereke éppen megtanult kanállal és villával enni, mert szuperanyu gyereke is nagyon szuper.

Gyerek mellett csak nagy árat fizetve lehet karriert építeni. Pont.

Csak úgy, ha minden nap a nap jelentős részében nagyszülő/bébiszitter vigyáz a gyerekre. Emiatt viszont anyahiányban lesz része a gyereknek.

Az én munkaterületemen - pénzügyi szektor - például általában azok lesznek főnökök, akik hajlandóak munka után bent maradni, túlórázni ,bevállalják a zárást, ami akár egy egész hét,- egyes munkahelyeken szinte minden egyes nap - is lehet egy hónapban. Nyilván nem azt fogják vezetőnek megtenni aki fél 4-kor lelép mert rohanni kell az oviba. A rengeteg betegségről nem is beszéltem.

Szóval akinek nincs segítsége az esélytelen gyerek mellett karriert építeni, de még segítséggel is nehéz, mert rengeteg lemondással jár.

Aki azt írta h behordozta a gyereket irodába meg h amíg neki értekezlete volt addig a kolléga vigyázott rá (?!), az a munkahelyek 99,99 %-nál teljesen elképzelhetetlen.

Kis színes, hogy Magyarországon milyen a hozzáállás a gyerekekhez munkahelyen: Nálunk egyszer előfordult (multicég), hogy az egyik kolléga behozta az autista kisfiát, mert nem tudta másképp megoldani a felügyeletét. Fél napot volt bent a gyerek, az autizmus spektrumon szerencsére a csendesebb, szófogadóbb tartományba esett, de nyilván speciális kommunikációt igényelt, meg mégiscsak gyerek, le kell kötni a figyelmét. A gyerek különösebben nem csinált semmit, elvolt magában, rajzolt, neha odament másokhoz megmutatni a játékait, stb. Szóval tok átlag viselkedés, egy autistához képest meg csillagos ötös. Ott helyben a kollégák nem szóltak egy szót se, sőt még mosolyogtak meg viccelődtek.

Nos, másnap egész délelőtt csörgött telefonom, írtak cseten, meg jöttek hozzam személyesen (a cég HR-ese vagyok) hogy ezt azért mégse kéne engedni, meg mit képzel magáról a kolléga, ez egy munkahely. Részben igazuk van, mert tényleg nem való gyerek a munkahelyre, ugyanakkor én megértem a szülőt is, mit csináljon, ha egyszer nem volt más lehetősége?

Szóval vhol ott kezdődne ez a dolog, hogy nagyobb a társadalmi szolidaritás és empátia mások felé, és talán akkor több lehetősége lenne a szülőknek is arra, hogy normális karrierben tudják megvalósítani magukat. De amíg az emberek ennyire elutasítóak és ilyen negatívan reagálnak még eg, jó viselkedő gyerekre is, addig nincs miről beszélni. Persze nem akarok egyetlen eset alapján általános következtetést levonni, de számomra ez egy érdekes tapasztalat volt.

31es, nekem csak egy két BMEs mérnökinfós, egy alkalmazott közgazdaságtant hallgató és egy orvos ismerősöm van így, a villamosmérnökök és kb minden más egyetemen minden szakon 15 helről kapnak/vesznek jegyzetet, okosak(államis ismerőseim vannak), gyorsan megtanulják, a beadandókat többé kevésbé együtt összedobják, illetve mindenhol van korrepettálás, ahova beülhet a diák átvenni azt az órai anyagot, ami épp nem ment neki.

Nem gagyi szakon tanultam, nem volt vészes, pedig nem is humán terület és a teljesítményem(alap), meg a szoctámra meg arra, hogy egyetemista vagyok(bursa) kaptam pénzt, és egyszer igényeltem rendkívüli szoctámot is.

A szak arra van, hogy a hallgató bejárjon és a lehetőségéhez mérten a legkevésbé zavarja az órákat. A kis szómenéses 19 évesektől kevésbé megbocsátható a dumálás, játék, zajongás, mint a babával is figyelni próbáló anyukától a babagügyögés(a csecsemők a nap nagyrészében alszanak, illetve a többség)

Plusz lehet levelezőn és estin is végezni, vagy távon, ott elég egyszer kétszer bent lenni akár egy hónapban.

Karrier.. hát nem tudom, szerintem amíg az ember tanul és fejlődik és tervei vannak, addig nem csak dolgozik, hanem karriert épít, akkor is, ha most kezdte.

Nekem nem volt nagy ár az a másfél év(gyerek első másfél éve)kicsit rosszul éreztem magam, de nagyrészt fel sem ébredt abban az egy két órában párnaponta, mikor távol voltam, meg arra gondoltam, hogyha nagyi vigyázna rá eddig, hogy körmöshöz menjek vagy csak a párommal legyek, akkor többször ennyit lennék távol nélküle. Kellemes felüdülés volt.

Az óráim nagyrésze alapozó tárgy volt, ilyen töltelék, mint kémia meg jog, meg ergonómia meg menedzsment, az első 3 félévben minden szakon vannak olyanok, amik annyira nem fontosak és könnyűek.

Szerintem klassz, hogy egy ideje a felsőoktatás az érett felnőttek tanulására is épít. Biztosan örülnek neki azok a 19 évesek is, akiknek kicsit több a dolga, dolgoznak egyetem mellett, vagy bármi mást csinálnak. Volt olyan szaktársam, aki 19 éves volt, és a leépült 60 éves szüleit ápolta, főzött, mosott takarított rájuk, segített közlekedni, vagy néha átöltöztetni őket egy egy "baleset" után.. Szegény csaj, nagyon sajnáltam, de ő is örült, hogy kicsit kiszakadhatott az otthoni dolgokból és csinálhatott valami mást a kortársai között, mert már nem teljesen voltak képben a szülők(kezdődő demencia) és nagyon rászálltak.

Szóval szerintem egy dologra koncentrálni évek alatt minden órában nem lehet, és ha van másra is lehetőséged figyelni, azt ki kell használni. Én pl lakásfelújítást is vittem, kezdetben nem volt melegvíz nálunk, aztán első év végére tökegyedül(szakikkal) minden téren rendbejött a lakás.

Most nem azért, de a kérdésben sehol nem szerepelt, hogy itt csak női karrierrol van szó, így viszont egyértelmű, hogy lehet gyerek mellett karriert építeni, hiszen nagyon sok magas pozícióban dolgozó férfinak van gyereke. Azt mégse írja senki, hogy a gyerekek apahiányban szenvednek, meg h ezek az apák nagyszulore, bebiszitterre bízzák a gyerekeiket. Nyilván, mert az anyákkal vannak otthon. De ha az anya épít karriert (folytatja a meglevőt, jobb esetben), akkor az apa az, aki otthon többet vállal.

Mondja már meg nekem valaki, hogy lassan 2021-ben, tanult, értelmes nők miért nem számolnak az apákkal,akar csak elméletben? Miért a nagyszülő meg a szitter az első gondolat, ha az anya karrierrjéről van szó, és miért nem a szülőtárs?

Szerintem ez egy ilyen ördögi kör leginkább. A nőknek azért nincs karrierje, mert otthon maradnak a gyerekkel, és azért maradnak otthon a gyerekkel, mert kevesebbet keresnek (a karrier hiánya miatt). Igazából komolyan a gyerekvállalás az egyetlen oka szinte, amiért a nők még mindig átlagban jóval kevesebbet keresnek. Most lehet mondani, hogy csak a nők tudnak szoptatni, de igazából ez sem indok, mert egyrészt lehet fejni, másrészt ott a tápszer amitől semmi baja nem lesz a gyereknek, plusz amúgyis már most rengeteg baba tápszeres. És pl. mi van ha az anyuka csak az első évben marad otthon, a második évben meg apuka? Akkor már nem nagyon szopik a baba (egyéni esetektől eltekintve).

Finnországban vagy hol úgy van, hogy minden szülő kivehet 6 hónapot. Aztán hogy ezt ki mikor veszi ki meg kiveszi-e egyáltalán, az az ő dolga. De nem ruházhatod át csak úgy a partneredre a 6 hónapot.

Nekem, akit lepontoztatok mondjuk azért, mert nálunk az elejétől nincs képben, csak bébiszitter, nagyira meg iszonyú ritkán lehet rábízni, mert nem megbízható.

Az apás résszel amúgy tökre egyetértek, akiknél van, azoknál evidensnek kellene lennie, hogyha nem anya vigyáz a közös gyerekre, akkor ő.

Csakhogy ahogy az itteni kérdésekből, az ismerősi körből, az utcáról kitűnik, apukák szrt se csinálnak a gyerek körül és ha mégis, rövid idő után nyafogni kezdenek, panaszkodnak, vagy hirtelen agresszívek, elutasítóak.

Az a nagy helyzet, hogy akinek mázlija volt(előre senki sem tudja, hogy fog reagálni extrém stresszre, mert a gyerek azt okoz!) és egy gyerekét szeretni és elviselni tudó, nem bántalmazó embert fogott ki apának, annak evidens, hogy ő segít be, sőt, az apának evidens, hogy felajánlja, hadd legyen többet ő az imádott gyerekével kettesben..

Én nem tudom, miért nem ilyen minden férfi, vagy legalább minden 10., de nekünk azért nem egyértelmű, hogy számíthatunk rájuk, mert nem számíthatunk rájuk, amikor a saját gyerekükkel kell naponta 5+ órát tölteniük félrerakva a saját igényeiket.

Azért a nagyszülőre gondol az ember egyből amikor anya nincs ott, mert többnyire az apák is dolgoznak, tehát ők sem érnek oda 4-re a gyerekért egy normál munkaidejű munka mellett, illetve ők sem tehetik meg h minden 3. héten otthon maradnak a beteg gyerekkel. Vagy akkor a férfi menne el mondjuk részmunkaidőben dolgozni hogy a gyerekekért odaérjen, míg a nő karriert épít? Mindkét félnek akkor ezek szerint nem lehet "normális" állása, amennyiben nincs segítség, ugye.

Mivel a legtöbbször a férfiak alapból többet keresnek, mint a nők (kivétel persze mindig van), és többször vannak vezetői pozícióban is, ezért is van a legtöbbször, hogy a nő marad otthon a gyerekkel, az egyéb tipikus nemi sztereotípiák mellett. Egyik félnek minimum egy évre ki kell esnie a munkából ha nincs nagymama, mivel bölcsik 1 éves kor alatt nem vállalnak gyerekeket.