Miért akarnak egyes nők belehalni a gyerekvállalásba?

Vedd el az influenszertől a gyerekes tartalmakat! Mit látsz ott? Semmit. És miért nem látsz semmit? Mert nincs ott semmi.

Igen, saját maguk dolgát nehezítik meg, és ezt követik a mai anyák a kötődő neveléssel. Magukra tapasztják a gyereket, minden kis nyekkenésükre ugranak. Ezzel alapjáraton nincs is semmi baj, csak ezek a nők utána sírnak, hogy 5 éves a gyerek, és 2 percre nincs meg anya nélkül, nem jutottam el fodrászhoz, nem tudok normálisan meginni egy kávét. Semmi bajom a kötődő nevelést folytató nőkkel, mert mindenki úgy csinálja, ahogy neki jó, de ezek a szuper anyucik egy idő után el fognak fáradni. Belefáradnak az anyaságba olyan szinten, hogy már rossz nézni. És ami a legszomorúbb, hogy pont akkora fáradnak el, amikor a gyereknek a legnagyobb szükségük lenne rájuk: kiskamaszkorukban.

Az ilyen típusú anyák szoktak amiatt is sírni, hogy a gyerekük nem értékeli azt, hogy ő éjszakázott velük, meg igény szerint szoptatták a gyereket. Hát az a gyerek pont le fogja magasról kakikálni, hogy most rá lettek kötözve kicsikorukba az anyjukra, meg igény szerint voltak szoptatva. A gyereknek a női mell csak táplálékforrás (egy bizonyos korig), és nem lelki köldökzsinór, mint ahogy azt a nők többsége hiszi. Majd a gyerek kamaszkorában fognak erre ráeszmélni, amikor a gyerek eltavolodik a szüleitől és a barátok lesznek a mérvadók.

A kötődő nevelés kezdetben látszólag valóban nehezebb, de hosszú távon jobban kezelhetőek lesznek a gyerekek. Nem szabad keverni azzal, ha valaki nem tanítja meg egyedül is ellenni a gyerekét.

A kötődő nevelés egyik iskolájanak számító Hordozóház is pl nagy hangsúlyt fektet a szabad mozgas később a szabad játék szerepére is.

Nekem pl kétévesen szuperül játszik egyedül is a gyerek, pedig nagyjából a kötődő n. szerint bántam vele.

Inkább amit én is látok néhány anyukán, az az erélytelenség, képtelenség a határok megtartására. Sokak szerint a mi generációnkat szigorúan meg gyengédség nélkül nevelték, és sokan egyszerűen semmit nem mernek fegyelmezni a gyereken, nehogy a saját szüleikhez hasonlítsanak.

Pl a baby sitterünk aki heti 4 órát volt pár hónapig mesélte, hogy egy családnàl azzal vettek (volna) fel, hogy nem szabad nemet mondani a tipegőnek, bármit csinál,.mond, bármit akar elővenni, mert sérül a lelke. Na ez butaság, de abszolút nem a kötődő neveléshez van köze, ott nem tanítanak és nem is partolnak ilyesmit.

"minek gyereket vállalni?" Erre nem nagyon lehet előre felkészülni. Én is hiába tettem meg mindent (babáztam rokonoknál, utánaolvastam, tanfolyamokra jártam), mégis irtó nehéz.

Mostanában pedig azért népszerű nyilvánosan a nehézségekről beszélni, mert így nem érzi magát az ember lánya szr anyának, csak azért, mert fárasztónak érzi az anyaságot. Anyáink korában mindent elhallgattak és magukat rágták.

8. De mért gondolod, hogy az anyján akar? Szerintem amit Te kötődő nevelésnek gondolsz, az nem az.

Amúgy sok minden lehet könnyebb, nem sérül az ősbizalom, vsz kedvező a gyerek anyagcseréjének, testi és lelki egészségének.

A hordozás része szerintem nagyon praktikus pl itt nálunk csomó helyen alig lehet elmenni babakocsival, vagy erdőben pl, egyszerű, kènyelmes, fejleszti a szenzoros integrációt, a csípőt.

Én mondjuk nem hordoztam nonstop a nagyot, csak sétához ha olyan terepre mentünk. De most a picit többet fogom, mert letehetetlen, születése óta, és így tudok játszani a naggyal.

Az együttalvás viszonylag a legvitatottabb része, de annak is sok előnye van és sokaknak bevált.

De ezek főleg a nagyon pici babákra vonatkoznak,.sose mondják ezek az irányzatok, hogy a tipegőt szoptatással vagy köteles vigasztalni ha elesik. Én ezt nem is csinaltam pl soha. A 2 mindjárt kétévesem jól eljátszik, hosszan jön a sétánál (nem.is volt rajtam egy éve, babakocsiban is ritkán van és csak azért mert messzi a játszótér).

Csomó tévhit van sajnos. Ha jól csinálják akkor ettől könnyebb lesz nem nehezebb.

Max nagyon látszólag tűnhetnek könnyebbnek a radikálisan rideg irányzatok pl hosszas szándékos sírni hagyás.

Én is 2-essel érték leginkább egyet. Elvesztek az informaciotengerben a fontos dolgok. A lényeg pedig: szeretettel befogadni az új jövevényt a családba, megtanítani belesimulni a mindennapi életbe.

Hogy ezt kendoben/mosipelussal/ távirányítós hintaval/ fitneszanyukakent/ szoptatassal vagy cumisuveggel - mindegy is, a lényeg hogy természetesen jöjjön, mert akik csak csináljak martirkodva azok csak kifelé csinálják meg az onerzetuknek, és csak rombolják vele a családjuk.