Milyen érzés babát várni? Én ezt miért nem akarom?

Nekem a terhesség nem volt olyan mint amilyennek látszik az kívűlről. Csak a saját tapasztalataimat írom le.

1) Az első hónapokban nagyon sok ételtől rosszul lettem és kikelett tapasztalnom, hogy mi az amit nem bír a gyomrom pedig egyébként előtte nagyon szerettem. Pl tej, uborka, sajtok, vaj, édes dolgok, krumpli,krumplipüré, káposzta, a legtöbb hús/húsféle így a szalámik is ja meg hát a teától szószerint wcre futkároztam és hányingerem is volt utána eleinte. Én a dokival végige egyeztettem és igazából ő állított össze nekem egy étrendet ennek fényében.

2) A gerincem, derekem az első terhesség után fáj már. Az előtt nem volt gond, de most érzékenyebb és pl rendszeres futóként amikor a terhesség után pár hónappal futni kezdtem akkor éreztem, hogy már sokkal jobban kell magamra vigyáznom.

3) A baba nem csak mozgolódni szokott ami cuki meg kellemmes. Az én kisfiam jó nagyokat is rugott ami nem fájt, de nem is volt hű dejó érzés.

4) A falási rohamok nagyon zavaróak voltak, hogy sokszor éhes voltam. Közben meg figyelnem kellett arra is, hogy ne guruljak már és nem akartam 200 kg lenni.

5) Én 17kgt felszedtem a terhesség alatt. Amit nagyon nehéz volt leadni és a bőröm tele lett striákkal, amiknek örökre ott marad a nyoma. És őszíntén? Ez nem szép, nem szexi és ezt a férjem is mondta, de hát ez gyerekkel jár. A bőröm megnyúlt..

6) A testem nagyon sokat változott és már nem lesz olyan mint régen.

7) Nagyon sokat kell dokihoz járni, vérvételek, vizsgálatok, amikben semmi öröm nincsen.

8) 2x jobban kell vigyáznod magadra és a babádra is.

9) Kockázatos volt rám nézve a terhesség, mert nagyon vékony voltam stb az orvosok azt mondták nem biztos, hogy kitudom hordani vagy ha igen nagy az esélye, hogy esetleg a szüléskor nem lesz elég erőm és elpattanhat egy ér a fejemben stb. Ezért nekem császár volt az első.

A második természetes szülés..és..

10) Tágabb lettem picit alul, meg hát fájdalmas a szülés.

11) Az utolsó 2 hónap sok fájdalommal, görcsökkel járt.

Érdekes mert a második babával rosszabb volt..minden.

12) Oké ott van a férjed..támogat..stb de mégiscsak egyedüli feladat egy csomó minden és a te tested az ami megváltozik ami "megszenvedi" a terhesség pillanatait.

Nekem az önbizalmam is csökkent már nem láttam magam szexinek.

Most sincsen annyi önbizalmam és soha nem hordok már bikinit.

N

Lehet, hogy egyik napról a másikra fog majd bekattanni a dolog :)

Én pl így voltam vele. Írtam is ki ide azzal kapcsolatos kérdést, hogy mennyire nem akarok gyereket 29 évesen. Évek óta így éreztem.

4 hónappal később kezdtünk próbálkozni a babával, addigra valami teljesen átkattant bennem és már nagyon akartam.

Nekem csodálatos terhességem volt. Könnyű és problémamentes. Imádtam üldögélni, és befelé figyelni a pocakomba, ahogy mozgolódik, rugdos. Elképzeltem, milyen lehet, mekkora, melyik pukli a lába vagy a keze, ami épp kidudorodik a pocakomon.

Férjem ugyanígy volt, simogatta, puszilgatta a pocakomat.

Tudom, manapság divatos panaszkodni rá, milyen nehéz is a terhesség és minden csak nem áldott állapot. Hát én imádtam minden percét (na jó, az utolsó 3-4 héten már inkább gurultam, mint jártam, és alig vártaam, hogy vége legyen, de a maga módján az is szép volt).

Nekem pl a várakozás csupa izgalom volt. Élveztem beszerezni a babaholmikat, rendezgetni, nézegetni. Csomószor pakoltam át a ruhácskáit stb.

Túlzás nélkül állítom, hogy nekem az a 9 hónap életem egyik legszebb időszaka volt. Nyilván most a gyerekkel még szebb, de az másképp volt szép. Nyugalomban és izgatott várakozással telt.

3-as, en pont forditva vagyok, nem szeretek mas gyerekekkel idot tolteni, sosem szerettem, a sajatjaimat viszont nagyon szeretem, ketto van, es szeretnek meg. Tesom ugyanugy van, mint te, szereti nagyon a gyerekeket, de sajatot nem akar.

Kerdezo, szerintem teljesen rendben van, ha nem vallalsz. Nekem 26 evesen kattant be valami hirtelen, hogy gyereket akarok, de elotte is terveztuk, hogy majd lesz egyszer. En nem szerettem a varandossag nagy reszet, mindketszer azert vallaltam be, mert gyereket akartam, masodjara a varandossag, a szules es az elso par hetes idoszak ELLENERE. Covid alatt most meg korhazban szulessel be se vallalnam, amik a korhazakban mennek, csak otthon.

Mivel el kezdett erdekelni teged most, hogy milyen lenne, lehet, hogy megjon majd az erzes, hogy szeretnel. A varandossag 9 honapja amugy a rovidebbik resze, eltelik, aztan ott a gyerek 0-24-ben, akit idealis esetben jobban szeretsz mindennel, es aki teged is mindennel jobban szeret. En alapvetoen ugy gondoltam, hogy nem lehet csak a gyerek az ertelme, szeretem a ferjem, a csaladom, barataim, a munkam, de ez megis egy egeszen mas szint, teljesen mas erzesekkel. Enelkul is lehet elni, es ha nem vagysz ra, akkor szerintem jobb nem vallalni, mert rengeteg energia, elkotelezodes, felelosseg. Cserebe viszont ad valami olyat, amit szerintem semmi mas.

Talán el kéne menni valami önismereti csoportba, vagy pszichológushoz, egyedül és a pároddal is.

Tudni kell, az ember miért akar vagy nem akar családot, ezt jól érzed.

Ha nem tudod ezt rendbe rakni magadban, nyugodtan kérj külső, szakmai segítséget. Vsz. rávezet majd olyan belső, lelki dolgokra, amiket, ha a szakember vagy párod segítségével megoldasz, akkor majd megbékélsz.

Másik kérdésedre is válaszolok, hogy milyen érzés babát várni. Nekem az első két babám, az ikrek váratlanul jöttek. Házasságban éltem már, de kicsit későbbre terveztük volna. Ennek ellenére örültünk. Mindig is bennem volt, hogy családot szeretnék. Belém ez van kódolva. Lelkileg ezért jó érzés volt, testileg meg... hát, volt benne jó is :D De megérte. :)

Én se vágytam magára a terhességre soha, óckodtam, féltem tőle. Aztán 28 évesen valami átkattant bennem, hogy megszületett a sógornőm kislánya, végig követtem a terhességét, csodálva, hogy hogy nem fél tőle, míg én igen, aztán mikor megfogtam a kicsit, mikor meglett rájöttem, hogy ha ő kibírta én is ki fogom, mert az a pici kincs megéri azt a 9 hónapot. A férjem már szeretett volna, ő csak arra várt, hogy én is így érezzek, így bele is vágtunk a baba projektbe. Első hónapban megfogant, nem volt könnyű az első trimeszter, a fáradtság, az egész napos erős hányinger, szagundor, de kibírtam a 14. héten elmúlt. Én is tartottam tőle milyen érzés lesz, mikor majd megmozdul, de közben vártam is, hogy tudjam minden rendben odabent, én viszonylag hamar érezni kezdtem 17.hét körül, először csak kis pukkanás szerű érzés volt napi egyszer, kétszer éreztem aztán ahogy telik az idő egyre erősebben érezem és egyre többször, pedig még csak 22 hetet töltöttem. Pár hete nagyon fáj a derekam és lábam, ha alszok, most pedig 4 napja szinte csak feküdni tudok, mert becsípődött a derekam, megjegyzem terhesség előtt sose volt ilyen gondom, messze van még a vége, és nekem se csak jó pillanatokból áll a terhesség, de már szeretem a bennem mocorgó kislányunkat, és alig várom, hogy a karomban tarthassam.

Nekem eljött az a vágy a gyerek iránt, ami miatt lekűzdöttem a terhességtől való félelmem, de ha te nem érzel így, vagy nem jön el ez az érzés, akkor más kedvéért nem éri meg gyereket vállalni.

A “manapsag divatos panaszkodni ra” gondolatra annyit, hogy reszemrol nem divatbol irok ide neha ki kerdest a “szenvedesek” enyhitesevel kapcsolatban. Van, aki tenyleg rossz kartyat huz, es honapokig (nem csak a 12-14. hetig) hany, szekrekedese van, eg a gyomra, nem tud aludni estenkent, faj a dereka az elejetol a sok eloirt fekves miatt stb stb...

En almomban nem gondoltam, hogy lehet terhesseg miatt ennyire rosszul is lenni (pedig a korhazat en eddig megusztam).

Es bar tervezett baba es hihetetlenul varjuk, a fizikai allapotom ranyomja a belyeget a keszulodesre es a hangulatomra is sokszor. Egyaltan nincs rozsaszin kod ezek miatt :(

Mindezeket csak azert irom le, hogy a kerdezo lassa azt is, van, hogy tenyleg 8-9 honap “szenvedes” elozi meg a baba megpillantasat. Persze Mindezek ellenere en is biztos vagyok benne, hogy utana azt mondom majd, megerte, es barmikor ujra vegigcsinalnam majd par ev mulva egy kistesoert!

Tuti le leszek pontozva.

Utaltam terhes lenni. Minden percet. A szules a terhesseghez képest nekem maga volt a Hawaii dizsi.

Viszont. A kisfiamat imádom.

Szoval szerintem vonatkoztass el a terhesseg részről és azt döntsd el, gyereket akarsz e.