Hogy fogadod ha ismerősöd kioktat a baba neveléssel kapcsolatosan?

Védőnők detto, sajnos. De ha legalább lenne tudásuk hozzá... Ellenben a legtöbb védőnő le se ellenőrzi, amiket vakon megtanul, aztán rátukmálja erőszakkal akár, a szülőkre, amit bemagolt a vizsgáira, és egy halom baromságot tanácsol, sőt, ír elő. Számos veszélyes, gyermekellenes dolgot! Tisztelet az értelmesebb kivételnek...

Magasabb fokú, hasonló végzettségem alapján mondtam véleményt a védőnőkről.

Belegondolva, hogy jön ahhoz bárki is, hogy nem kérdezik, de ráerőszakol a másikra tanácsokat...??

Kivétel erősíti a szabályt: valaki pl veri a gyerekét, jobb mielőbb leállítani.

Vagy valakit évek óta ismersz, és tudod, hogy nem mer szólni ha bajban van, akkor kérdezd meg őt, segíthetsz-e.

(Bár ez nem rátukmálás.)

Vagy pl valakit vérbe fagyva látsz az utcán -vagy csak szimplán fetreng-, akkor ne menj el mellette "na még egy részeg disznó" vélekedéssel, hanem ilyenkor kivételesen avatkozz be: hívj mentőt.

(Én már estem össze utcán rosszulléttől -megjegyzem, antialkoholista vagyok, nincs káros szenvedélyem-, és hidegen elsétáltak mellettem az emberek, közepesen forgalmas helyen... Legalább 5 perc volt, mire értem jött valaki, nagy nehezen telefonálni tudtam iszonyú görcseim közepette a járdán fetrengve... Na ez sem normális hozzáállás, hogy ha látják, hogy baj van, mégis homokba dugják az emberek a fejüket, tisztelet a kivételnek.)

Az érthető kivétel tehát egyéb eset.

Máskülönben nem tukmálunk rá tanácsot senkire, még szakemberként se! Legalábbis nem korrekt dolog rátukmálni.

Én azt írnám vissza, hogy "Köszi, de nem érdekel a szoptatás"

Ezzel talán megakasztanád egy kicsit az agymenését.

Bármit mond, válaszold azt, hogy nem érdekel.

"Köszi, de nem érdekel a pelenkázás."

"Köszi, de nem érdekel a hozzátáplálás."

"Köszi, de nem érdekel a növekedési ugrás."

"Köszi, de nem érdekel, hogy jóllakjon."

Ami bénán hangzik, de az a lényeg, hogy kopjon le.

És akkor most mit csinál, megmond a védőnőnek?

Az ilyen okostojások mindegyike abból indul ki, hogy te is olyan megfelelési kényszerben szenvedsz, mint ők maguk.

Persze ilyenkor még menteni akarják a menthetőt, és jól elkezdenek kioktatni majd, hogy de igenis érdekeljen, de ilyenkor már levegőnek kell őket nézni.

Előző vagyok, még azt szoktam csinálni, hogy mindig ha okoskodnak, szóbahozom anyukámat, hogy ő is így gondolja vagy pont nem így gondolja. Mert az ilyenek azt akarják játszani, hogy ők az anyukád, és ha az igazi személyt felemlegetem, zavarba jönnek. Egy idő után pedig lekopnak. Talán az lehet a magyarázata, hogy mikor elkezdenek okoskodni, akkor azt az intimitást keresik, amit egy anya él meg, amikor tanítgatja a gyerekét a dolgokra. És ha én közben meg folyton az igazi anyukámról beszélek, akkor inkább egy gyertyatartónak érzik magukat, és nincs meg a kapcsolat hangulata számukra, amit keresnek.

Kb. ugyanúgy működik, mint ha munkahelyen lenne egy pasi, aki folyton nyomul rád. Nem akar járni, vagy ilyesmi, csak szívja a véred. Ha lépten-nyomon elkezded szóba hozni a férjedet/barátodat/pasit aki tetszik akkor egy idő után kellemetlenül érzi majd magát és lekopik. Ez még akkor is működik, ha csak panaszkodnál a férjedre, mert ezáltal is sérül az intim hangulat és ez a lényeg.