Miért ilyen nehéz megérteni, hogy én soha nem akarok gyereket?

Én megmondanám anyámnak, hogy mennyire rosszul érint, hogy nem tartja a határaimat, és ha még egyszer előhozza, megszakítom vele a kapcsolatot, mert aki szeret engem, az építeni és megérteni akar, nem rombolni.

Nem lehet őt megérteni, akarni a wc-n kell illetve nem varhatjuk el másoktól, hogy a testük és az életük feladása árán, akaratuk ellenére teljesítsék a vágyainkat.

Az én nagy lányom 32 éves koromban született. Anyu 72 éves volt. A nővéremnek nincs gyereke. Ha valaha is szóba került a téma, mindig tapintattal. Tőlem sose kérdezte vagy javasolta, a tesómról párszor beszéltünk, amúgy se Anyu, se én nem tudjuk, hogy végül mért nem lett (nem egyértelmű az életeseményeiből).

Mi sem akarunk gyereket soha.

Nálunk a szüleim hálisten teljes mértékben megértették, mert normálisak. Igaz, nem volt nekik ismeretlen a terep, mivel a nővérem sem akar gyereket.

A férjem családja viszont nem tud leszakadni a témáról. 10+ éve, mióta együtt vagyunk, ezt hallgatjuk, hogy mikor lesz már gyerek. Elmondtuk százezerszer, hogy nem szeretnénk. Kettesben szeretnénk élni, kötöttségek, plusz terhek nélkül. Nem olyan bonyolult. Nem szeretjük a gyerekeket se kedvünk, se időnk, se türelmünk nincs hozzájuk, nem vágyunk rá, nem vagyunk alkalmasak erre az életre, ezért nem vállalunk. Az állandó nyűg ami vele jár, nem kell egyikünknek sem. Egyébként meg túl sok pénzbe is kerül a gyerekvállalás.

Én emiatt már a legtöbb családi eseményre nem vagyok hajlandó elmenni, mert évekig nem volt olyan alkalom amikor ne került volna terítékre a b@sztatásunk, hiába szóltunk, hogy vegyenek vissza. Szülinapok, névnapok, húsvét, karácsony, már nem megyek egyikre sem. Én meguntam a csesztetést, kb 5 éve egyszer mikor megint előkerült a dolog, megmondtam az anyósomnak, hogy ha unokát akar, ott a meglévő, vagy fogadjon örökbe, esetleg szüljön magának egyet és tartsa el ő. Tőlünk ne várjon. Emellett ez a magánügyünk. Senkinek semmi köze hozzá. Aztán felöltöztünk és eljöttünk. Azóta max szenteste megyek a férjemmel hozzájuk, de ezt is soknak érzem már. Semmi kedvem + járvány van. Újabban a sógorom is azon pörög, ahogy vissza hallottam, hogy miért vagyok gyerekgyűlölő. ( Nem mintha bármi köze lenne hozzá). Egyébként gyűlöletet nem érzek, csak nem szeretem őket, a többség neveletlen, fárasztó, némelyik idegesítő is.

Nincs most hangulatom hozzájuk, és ha belémáll valamelyik 100 %hogy elküldöm a halál f***szára, rohadt fárasztó ugyanaz a lemez állandóan.

Egyszerűen limitáld/ szakítsd meg a kapcsolatot, ha nem képesek felfogni, hogy ez a te életed és a ti döntésetek. Senki másra nem tartozik. Csak rád és a férjedre.

34/N