Depresszió: ilyenkor mégis mit lehet tenni? 2 hetes a babám.

Nem tudom hogy írjam le, de megpróbálom.

Gyerekkorom óta ha nem sportolok, előbb-utóbb depressziós leszek. Sokszor vannak ilyenkor öngyilkossági gondolataim ilyenkor, sírok, és sokszor nem merek kimenni a házból, mert rondának és undorítónak érzem magam. (Most meg ugye szülés után ez mégjobban előjött, mert rossz a genetikám, és minden sz.rt örököltem anyámtól.)

De amikor mozgok, akkor ez megszűnik. Elég csak lefutnom 2 km-t és máris jobban vagyok.

Sajnos császárral szültem,mert nem alakultak úgy a dolgok, és mondanom sem kell, hogy fáj a hasam, így most sportolni se tudok.

Próbáltam a sétát, elsétáltam a város egyik végéből a másikig, de a séta semmit nem csinál, és majd' le szakadt a hasam. Pszichológus ilyenkor nem szokott használni, csak a mozgás.

Én normálisan kiírtam ide egy kérdést, jó lenne, ha normálisan válaszolnának azok, akik válaszolnak, mert nem hiányzik nekem az, hogy elmondanak itt is mindennek.