Mit tegyek, ha nem bírok már itthon lenni a gyerekkel? Vissza akarok menni dolgozni, de a gyerek még csak 2 hónapos.

21!

Bakker, nem tudja amíg nincs benne. Van, akinek kisangyal gyerek jut és kb semmi probléma, van akinek meg egy problémás matrica jut. Nem vagy az ő helyében, nem ismered a teljes hátteret. Közé nincs ennek ahhoz, hogy nem gondolta át, vagy hogy rossz anya lenne.

Egyszer olvastam pont itt a gyakorin, hogy aki sokat vár a babára, az jobban megbecsüli, és azok veszik félvállról meg nyűgnek, akiknek csak úgy az "ölébe hullott". Tessék, itt az ellenpélda, baromira nem attól függ, hogy mennyire jött össze nehezen.

Amúgy meg oké, hogy nem vagyunk egyformák, és nem mindenkit elégít ez ki, de bakker, 2 hónapos ez a gyerek. Anyuka meg olyan szinten nem bírja élvezni a babájával töltött időt, hogy számolja a perceket, mikor passzolhatja le. Bocs, én nem szoktam amúgy ilyen élből ítélkező lenni, de ezért aztán tényleg kár szülni. Ez a baba fél évesen be lesz adva a zaciba, mert anyunak már az elejétől nincs kedve hozzá. Érdemes ezért? Tényleg?

Amúgy hagyjuk már ezt a nem tudhatta szöveget. A csapból is az folyik, hogy anyának lenni milyen nehéz. Aki egy kicsit is értelmes, nem ringatja magát abban a hitben, hogy na majd az ő gyereke csak cukin mosolyog, gagyog, meg napi 20 órát alszik. És azért az se annyira meglepő, hogy az első hetek, hónapok otthonülősek főleg. Aki komolyan ennyire nincs képben, az egy burokban él, vagy én nem tudom. Nem való ez mindenkinek, értem én, de szülni se kötelező. Nyugodtan lehet lepontozni.

22-es,en eddig egy szóval sem írtam, hogy rossz anya. Azt írtam, beszélgessen egy pszichológussal,mert szülés utáni depresszió is lehet.

De amúgy nem is jó anya a szememben most hogy mondod az, aki nem bír együtt lenni a két hónapos kisbabájaval. Mi lesz később? Mikor kúszik-mászik - mindent a szájába vesz, ezért folyton figyelni kell - fogzik, nyűgös, üvölt,dackorszakos- szetszedi a házat, stb. Ja és ezt majd munka mellett, akár az ejszakazast. Akkor biztos sokkal boldogabb lesz és kevésbé stresszes, ha mindezek mellé még társulnak a munkahelyi elvarasok, munka utáni fáradtság. És ez a baba mondjuk fél éves korában még mindig baba lesz. Egyetértek a 23. válaszolóval.

Nem kötelező szülni senkinek.

Ítélkezni mindenki tud, segíteni már közel se annyian.

Szóról szóra ugyanezt éltem át. Lombik babánk van, tehát nem csak vártuk, hanem küzdöttünk érte. Mégis az első 4-5 hónapban mintha sokkos állapotban lettem volna. Börtönnek éltem meg. Ha akkor leírom pl itt a kérdésemet így mint a kérdező, ugyanúgy el lettem volna mondva mindennek és le lettem volna írva (ami aztán remek önbecsülés építő egy baromi nehéz időszakban...) Most 8 hónapos a lányom és most már kezdem élvezni. Most már nekem könnyebb. Egyáltalán nem azt érzem, mint az elején. Nem adtam be zaciba se, de van hogy már tudok olyan dolgokat csinálni, ami emlékeztet a régi életemre (sport), amiben fel tudok töltődni. Plusz a kisasszonnyal is könnyebb, pont a korából adódóan, meg hogy én is belerázódtam, valamint vica versa kiismertük egymást a napi dolgokban. És nem érzem sz.r anyának magam, hogy az elején voltak visszás, negatív érzéseim (leginkább nonstop).

És valóban egyetlen dolog segített: az idő. Túl kell élni sajnos az első hónapokat. Aztán egyre könnyebb. Nem hittem el. Azt hittem ez örökre ilyen marad és minden napot egy örökkévalóságnak éreztem. Ez meg könnyen be tud rántani egy spirálba. De elmúlik. Én örülök, hogy már nem olyan kicsi. És nem, nem sírom vissza, mint ahogy mindenki mondta. Most sokkal jobb vele. És várom, hogy már elinduljon és elkezdjen beszélni, mert tudom hogy akkor még könnyebb lesz nekem - még akkor is, ha a problémák nagyobbak lesznek egy kakis pelusnál.

Kitartást kérdező! Nem vígasztal, tudom, de tavasszal már sokkal könnyebb lesz, addig éldd túl!