Másnak is hiányzik néha a gyerekmentes élete?

Nekem is nagyon hiányzik.

A barátaimnak nincs gyerekük, nekünk segítségünk nincs. Aranyos és viszonylag könnyű eset a lányom, de autista és azért ez sok mindenben meghatározza az életünket. Szerencsére nem agresszív, de folyton pörög, nem tudjuk nyugodt vagy zártabb helyre vinni (pl baráti összeröffenésre nem vihetjük, mert kiborul, ha kis helyen sok ember zsúfolódik össze)

Nincsenek spontán kirándulásaink, mert mindent meg kell tervezni, az ő napirendjéhez igazítani. Ha borul a napirend, akkor több napi hiszti és sírás vár ránk. Nem tudunk elmenni színházba, koncertre is max szabadtérire ahol nem kötelező leülni, mert a lányom össze-vissza szaladgál.

Igazából nekem ez a spontaneitás hiányzik. Jól esne csak kiugrani valahova romantikázni a férjemmel vagy vásárolni, vagy bármi. Jó lenne, ha nem kellene folyton az ovi-munkahely-ki viszi a gyereket fejlesztésre Bermuda hármomszögben tengődni.

Vagy egy fáradtabb/nehezebb napon csak lehuppanni a tévé elé,esetleg ha beteg vagyok, nyugodtan lábadozni.

Ha lenne segítségünk (nagyszülők, nagybácsi) talán könnyebb lenne, de sajnos kincs.

Aki most meglepődik,hogy milyen nehéz ez, az mit hitt még a gyerek előtt?

Hogy majd valami csoda folytán megszűnik minden vágya a régi , gondtalan életre? Vagy hogy kicsattan majd 18 éven keresztül az energiától és a nyugalomtól? :D

Ahogy az utolsó mondja!

Tudtam, hogy magunknak szülök gyereket és nem mással akartam felneveltetni, de álmaiban sem gondoltam, hogy a nagymama, aki annyira várta az unokáját, 2 órát nem hajlandó rá vigyázni, mert ő dolgozik és hétvégén pihenne (mi is dolgozunk a férjemmel, váltott műszakban, 2 éves a gyerek). Igazából nem is érdekli az unokája, csak addig ameddig cuki képeket küldünk róla, mert azzal lehet dicsekedni a munkatársnőknek.

Arra se készített fel senki, hogy milyen egy sérült/több emberes gyerek ellátása, vagy pl, hogy ami egy átlagos gyerekkel nem okoz gondot, az nálunk igen,

de szerintem a fáradságra/kialvatlanságra sem lehet igazából felkészülni. Egész más egy húzósabb meló, mert hazamész, lehuppansz a tévé elé és pihensz, de egy gyereket nem tudsz a sarokba tenni, hogy figyelj szivecském, anyának most kell egy nyugodt délután.

Sokkal-sokkal többet kellene beszélni az anyaságról! Nem csak a jó oldaláról, a rosszról is. Mert aki a mai világban meg meri említeni, hogy elfáradt vagy elege van vagy bármi ilyesmi, az szaranya. Pedig jó anya, csak épp véges a türelme.

Ez nem panaszkodás, pusztán tények. Vannak anyák/családok akinek tényleg egy áldott jó gyereket dobott a sors, esetleg sok-sok segítséget kapnak, és vannak azok, akik nehéztermészetű porontyot nevelnek segítség nélkül. Egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál, csak más.

És igen, azért aki az önálló,független, pezsgő élethez szokott hozzá, nem biztos hogy jól viseli a bezártságot (nem csak fizikai, lelki bezártság is), hiába volt tervezett az adott gyerek.

23! Amit soha nem tapasztaltàl soha nem volt benne rèszed azt mègis honnan kellene tudni, hogy milyen nehèz lesz??

Sokan úgy fognak a gyerekvállalásba, hogy nem tudják, mi vár rájuk, már hallottak róla, hogy fáradtak lesznek, alvatlanok, de nem gondolták, hogy ennyire. Mert azt hiszik, hogy ez olyan, mint a fejük feletti szivàrvàny ahol unikornisok repkednek csillàmport fingó pónikkal karöltve. Ès mièrt ? Mert ezt làtjàk halljàk mindenkitôl mindenhol. Mègis akkor honnan kellene tudni?

Ehelyett a baba átázott, koszos, éhes, ordít, esetleg kólikája van. Begyullad a füle, beteg, nyűgös, és nem hagy egy jóízűt beszélgetni aludni se. Ès akkor jön az, hogy de hol van a boldogság hol a gondtalanság amit mindenhol làtni hallani? Ès azèrt làtni ezt mert ôk maguk se mernek beszèlni errôl mert nem illik mert egybôl kapjàk az anyai mivoltjukat minôsítô jelzôket. Ahogy itt is a gyk-n .

Utolsó, nagyon jól leírtad a lényeget. Amit még nem

Ismertél tapasztaltál azt nem is tudhatod milyen lesz.