Van így bármi esély rá hogy meggyőzzem?

Félreértés ne essék, volt szó a gyerektémáról esküvő előtt, és egyetértettünk abban hogy 2 gyereket szeretnénk. Számomra már eljött a pillanat hogy most már lehet, minden megvan, minden alkalmas a gyerekvállalásra. És persze a vágy is nagyon régóta megvan bennem csak eddig igyekeztem elnyomni, mert anyóshoz, albérletbe nem akartam, plusz amikor saját házat vettünk teljesen a nullára esett az egyenlegünk, kicsit akartunk még gyűjteni. De mostmár ez is megvan, így már nem tudom többé elnyomni a vágyaimat. Plusz ott van még a gyenge genetikám is, mert minden női felmenőmnek és rokonomnak több vetélése is volt, mielőtt megmaradtak a gyereket, így tehát nincs is annyi időm mint másoknak. 30 fölött pedig kizárt hogy bevállaljak egy terhességet. A férjem viszont úgy van vele hogy ráérünk még, egy mindent elsöprő érzésre vár, ami az apjánál is volt, meg még nem érzi készen magát. Elmondtam neki hogy az én apukámnál nem volt ilyen érzés, akkor kezdett örülni nekünk amikor először meglátott uhn. Meg hogy sosem lesz rá eléggé készen, bennem is vannak bizonytalanságok, biztos hogy sok mindent el fogok rontani, biztos hogy lesznek nehéz pillanatok, de ezeket az akadályokat nem most kell legyőzni hanem emajd akkor egyesével, és itt leszünk egymásnak hogy segítsünk. De ő még várni akar, nem tudja meddig, és a környezetéből is a saját álláspontját hallja megerősíteni, amit én mondok, azzal ellenkezik, ha pedig megkérem anyumat hogy ő mondja el a saját történetüket, azt elengedi a füle mellett. Most mit csináljak? Érdemes rágni még a fülét? Ja és az nem opció hogy mással, mert én csak tőle akarok gyereket, senki mástól.