Van más is, akinek még nincs gyereke, de szeret itt olvasgatni?

Jelen!

Tizenkilenc vagyok, szóval tőlem még távolabb áll, de óvodapedagógusnak készülök. Ettől függetlenül szoktam a babás kérdéseket is és a kamaszokról szólókat is olvasni. Sőt, néha válaszolok is, de nyilván nem azokban a kérdésekben, amikre semmi rálátásom, személyes tapasztalatom (pl cumi, együtt/külön alvás, stb...), hanem amiknél véleményt kérdeznék, (pl nevek, probléma megoldás). Nem írom oda a koromat, így aztán fel szoktak pontozni😀

Én is olvasgattam itt mielőtt gyerekem lett. Értelemszerűen nem válaszoltam de sokat olvastam. Most már van egy fiam, már 2 éves. És én nagyon egyetértek az első válaszolóval, miszerint valószínűleg azokkal a válaszokkal értesz egyet akik gyerek nélkül is jó szülőnek hiszi magát. Gyerek nélkül olyan könnyű jól csinálni ezt gondolatban, aztán hogy te hogy kezeled a szülővé válást, milyen temperamentumú gyereket fogsz ki ez annyira lutri hogy nem is hinnéd.

Bennem pl fel sem merült anno az a lehetőség hogy egy csecsemőt ne lehetne megnyugtatni mikor sír. Aztán az élet jól pofánvágott és bebizonyította hogy de bizony képesek akkor is órákat sírni ha öleled, szereted, ringatod. Ez csak egy példa de vagy 50-et le tudnék írni, ahogy a legtöbb anyuka.

Vannak nagyon szerencsések ahol a gyerek(ek) tankönyvbe illően működnek baba korban és ők szokták még azt hinni hogy ők csinálják jól, pedig csak szerencsések.

Valóban nem szűnsz meg létezni, de ha kifogsz egy nehéz természetű babát, akkor akár 3-4 éves koráig is kihívás lehet egy nyugodt zuhanyzás. Teljesen természetes lesz hogy a gyerek igényei a tiéd elé helyezed. Nyílván nem kell örökre, mert nőnek fejlődnek de az első évek sokaknak kemény időszak. Aztan persze lehetsz szerencsés egy eszik-alszik babával aki mellett bármit lehet csinálni es gond nélkül belesimul az életetekbe

Nagyon sokan vannak. Én gyakran írok privát üzenetet olyan kommentelőknek, akik válaszát érdekesnek találom, és érdekelnek további részletek, magyarázatok.

Ha tudnád, mennyi meg mennyi írja hogy hát neki nincs gyereke, na de a kistesók, a szomszéd gyereke, az unokatesók, vagy a korrepetált gyerek...

Ilyenkor mindig megnyugszom, hogy ők nem édesanyák, csak azt hiszik, hogy tudnak valamit erről a témáról, csak mert láttak már gyereket :)

Én is ilyen vagyok, mondjuk nálam lassan aktuálissá válik a téma, de évek óta olvasom ezt a témakört meg a bezzeganya oldalt is úgy, hogy nincs gyerekem. De azt nem tapasztaltam, hogy a hozzászólók többsége olyan lenne mint amilyet leírsz. Nyilván van ilyen is, de általában normális válaszok születbek ebben a kategóriában.

Én nem félek attól, hogy kizárólag a gyerekének élő "zombi" leszek, szerintem ez csak rajtam múlik.

24

21 éves vagyok, én is szerettem a várandósságom előtt olvasni a gyerekvállalás témában, tök sok hasznos infót olvastam már itt ami szerintem jól fog jönni ha megszületik a babám..

Én sem félek, hogy ilyen besavanyodott anyuka leszek, fiatal vagyok még nagyon szerencsére, nem akarok a baba születése után sem olyan lenni mint egy 40 éves leharcolt anyatigris mert ennek még nincs itt az ideje..:D

Ha egy kérdéshez kommentelek és feltüntetem a korom engem állandóan szétszednek ezek a fajta nők/anyák akikről te beszélsz de hát szegénykéknek valahol le kell vezetniük a feszkójukat és ha ebben lelik örömüket akkor nyugodtan, rólam ez simán lepereg :)

Én is. 20+éve akarok gyereket, ezért is lettem pedagógus, van egy halom "keresztgyerekem" és olvasgatom a gyerekes fórumokat. Válaszolni az iskolai kérdésekre, a véleménykérdésekre, és azokra szoktam, amiben van tapasztalatom. Nem szoktam odaírni, hogy van-e gyerekem, azonban a válaszok hasznosságát tekintve mindig az élmezőnyben vagyok.(Talán pont azért 😂) Azt imádom, amikor egyes anyukák meg vannak róla győződve, hogy náluk van a bölcsek köve, mert már 2 napja ANYÁK, akinek nincs gyereke, annak bezzeg fogalma sincs erről a világról... Úgy alakult, hogy a tesómnak gyereke lett. Ő például tudta, hogy a saját gyerekét majd imádni fogja, de más gyerekek iránt egyáltalán nem érdeklődött, a sírósabbak kifejezetten idegesítették. Nos, ennek megfelelően fogalma se volt, nem csak a gyereknevelésről, magáról a terhességről se. A legtöbb dologgal kapcsolatban ezért engem hívott. Tudta, hogy folyton itt is lógok, el tudtam neki mondani, hogy pl.milyen vizsgálatra hova érdemes menni, mire kell jó előre időpontot kérni, mert naponta olvastam ilyen kérdéseket. Nem sokra ment volna azokkal a barátnőivel, akiknek mondjuk van egy 10 éves gyereke, vagy az ország másik végében laknak. Soha nem adok kéretlen tanácsot senkinek, de ha kérdeznek, szívesen válaszolok. Azért hülyeség ez a "mindenki hülye, akinek nincs gyereke", mert ő például egy gyereket ismer közelről, a sajátját, őt is csak 6 hete. Viszont egy konkrét probléma érint mondjuk 10gyerekből 9-et. Abból a 9-ből 9 különböző megoldás fog beválni. Ha egy gyereked van, te azt az egyet tudod tanácsolni, ami neked bevált, ha viszont 9 gyerekkel volt ilyen tapasztalatod, akkor el tudod mondani mind a kilencet és nagyobb eséllyel lesz közte olyan, ami az ő gyerekének beválik. Tehát nem csak azon múlik, hogy van-e gyereked, hanem, hogy van-e tapasztalatod gyerekekkel.

Én nem félek attól, hogyha gyerekem lesz, megőrülök és csak a tökéletes anyaság fog érdekelni. Az én célom az "elég jó anya" és biztos vagyok benne, hogy tudom is majd hozni.