Az tényleg úgy van, hogy az ember azt a gyerekét jobban szereti, amelyik nemre vágyott? (Ha pl.: fiúra, akkor a fiút jobban fogja szeretni, mint a lányait?)

2 lányunk van, de a férjem az elejétől kezdve nagyon vágyott és vágyik is egy kisfiúra. Az első és a második terhességemnél is a gyerekünket a fiának nevezte, de amikor kiderült, hogy kislány, akkor kellett pár perc, míg tudatosult benne, hogy kislány lesz, de ugyanúgy örült neki, csak annyit szólt, hogy majd a következő fiú lesz, és hogy a lányunk majd milyen jól el fog játszani a leendő kisöccsével. Hát a második baba se lett kisfiú, és itt is mondta, hogy majd a következő fiú lesz.

A napokban felmerült, hogy most már jöhet a harmadik pici, de bevallom őszintén, hogy félek egy picit, mert megint elkezdte, hogy ő fiút akar. És nem attól félek, hogy megint kislány lesz, hanem hogy mi van, ha kisfiú. Nagyon szereti a lányait, nagyon sokat játszanak együtt, a nagy az nagyon apás. De mi van, ha fiú lesz, és a fiával kivételezni fog és jobban fog kivételezni? Mert nagyon vágyik egy kisfiúra.