Mikor kételkedni kezdesz abban hogy jó anya vagy, mit teszel? Hogyan lehet ezen túl lépni? Másnál is vannak ilyen jellegű érzések néha - néha?

Igazából én nagyon szeretem a gyerekeket. Mindig is vágytam arra hogy megéljem az anyaságot. De sajnos az első terhességem nem volt öröm mámor. Sajnos nem úgy fogadták a hírt a családban, nem mindenki örült neki. Amit nagyon éreztettek velem. Utána ez változott, de a pici születése után folytatódott abban, hogy mindig kritizálták, hasonlítottak máshoz a családban. Próbáltam kizárni de nehéz.

Imádom a piciket, vannak nehéz napok, de szeretem a kis apró örömöket, amit adnak.

Én nem adtam fel magam, mert jártam mellettük suliba, meg ide oda, de azért csak értük élek /élünk. Aztán látom napi szinten a közösségi médiában oldalakon, olvasok cikkeket, mások mennyire lazák. Pl. Ami el indított a gondolkodásban hogy vannak akik simán 1-1,5 napra lepasszolják a gyereket. (nálunk ezt még a szoptatás miatt nem is lehetne) csak elmélkedtem hogy vajon jól csinálom, hisz nekem ez fel sem merült bennem.

Később persze de 3 éves kor után más.

Rossz hogy folyton hasonlítani akarnak a családban más kisgyerekes anyukákhoz.

Köszönöm szépen, nagyon jól esett amiket írtál első #

Próbálok elhatarolódni a negatív dolgoktól, csak sajnos nehéz. De erős leszek!