Én várok el túl sokat, vagy egy anya tényleg nem teheti meg ezt? (kifejtem)

A legjobb barátnőmmel pelenkás korunk óta jóban vagyunk, lényegében amióta az eszemet tudom, ő a legjobb barátnőm. Tehát ez nem egy ilyen felületes egyetemi/munkahelyi ismeretség.

2 éve lett egy új kapcsolata, és akkor teljesen kicserélődött. Megszűnt neki minden, és mindenki, csak a barátja létezett. Vele ment mindenhová, folyamatosan együtt voltak. Ez még a párkapcsolat elején valahol természetes is, de ez később sem változott. Így szép lassan velem is megromlott a kapcsolata, mert zavart, hogy bármikor írtam, hívtam, ő sosem ért rá, vagy szimplán nem válaszolt napokig (miközben ő pont az az ember, akihez a telefon hozzá van nőve). Ha programot akartam, akkor csak úgy volt hajlandó jönni, ha ott volt a barátja is. Akkor meg rögtön olyan volt, mintha az ő randijukra pofátlankodtam volna oda és végig a sráccal foglalkozott. Pár ilyen alkalom után ebből elegem lett, aztán még kiderült, hogy a lánybúcsúmra is vinni akarta a barátját. Ott az történt, hogy a barátnőim szerveztek nekem velük közösen egy tengerpartozós utat és a párom mondta, hogy ő kifizeti nekünk a szállodában a szobák helyett az egyik lakosztályt. Erre a fent említett barátnőm elkezdett akadékoskodni, hogy ő hozná a barátját is és nekik fizessen akkor egy külön szobát inkább... És mondta a párom, hogy ne haragudjon, de ez egy lánybúcsú, és nem fog nekik kifizetni egy privát nyaralást, mert tudta ő is, hogy akkor ők ketten lesznek folyamatosan.

Ez tavaly volt, utána nem is beszéltünk sokáig, mert mint írtam, ezt a viselkedést meguntam. Közben nekik lett egy babájuk, aki most 5 hónapos.

Kétszer látogattam meg őket, mindkétszer úgy őrizte a barátja őt is, meg a gyereket is, mintha valami baltás gyilkos lennék. Nagyon kínos volt az egész. Aztán most ősszel kérdeztem, hogy nem-e találkozunk KETTEN, menjünk el sütizni, vagy vacsorázni egyet. Hát hogy ő nem nagyon ér rá, mert sok a dolga (nem dolgozik, otthon van). És hogy a párja sem örülne, ha ő éjszakába nyúlóan eljárkálna... Semmi éjszakába nyúlásról nem volt szó, maximum 8-ra haza is ért volna. De a sütizéssel pláne nem értem, mi a gond, ott mi rossz történhetne.

Szerintetek én akarok sokat azzal, hogy szánjon rám pár órát úgy, hogy közben a barátja nem hallgatja a szót mellettünk, vagy éppen nem egymást falják, miközben beszélek?

Azért írtam ebbe a kategóriába, mert leginkább kisbabás/kisgyerekes anyukák válasza érdekelne, hogy ők hogy látják, mennyire nagy kérés ez a részemről.