Mi amitől szar anyának érzitek magatokat?

Gyenge tanuló. Kis butuska,nehéz felfogású,de amúgy nagyon jó lelkű, kedves gyerek.Emiatt szar anyának érzem magam,mert mindig veszekszem vele,miközben felesleges,mert ha agyonverem akkor is gyenge tanuló lesz. Néha hibáztatom magam, hogy lehet miattam lett ilyen,és azért is,mert nehezen fogadom el,de már legalább eljutottam oda, hogy nem fogom tudni megváltoztatni.

A kicsit meg gyakran rakom tévé elé, hogy nyugi legyen.

És utálok főzni

Annyira jó olvasni amiket írtok, nem érzem egyedül magam végre. Én is sokszor nyomkodom a telefonomat a gyerek mellett és félek, hogy emiatt nem fog megfelelően fejlődni mert úgy érzem keveset figyelek rá.

Alvás idő alatt én is inkább sorozatozok vagy olvasok a főzés, takarítás helyett, de ez nálam nem a szar anya kategória, gyerek előtt is utáltam a házimunkát (persze azért nagy nehezen mindig ráveszem magam).

Játék. Uuuuutálok játszani. Nincs fantáziám, nem vagyok kreatív, és halálra idegesít az egész. Van viszont egy gyerekem, aki soha nem tudta és tudja egyedül normálisan elfoglalni magát. Amíg óvodába nem került, kényszerből animátorkodtam egész nap, mert még mindig inkább ez, mint az ordítás, őrjöngés, baromság- vagy kárcsinálás. Csakhogy annyira kiégtem ettől, hogy azóta nem vagyok hajlandó. Nagyon durván veszekedve hajtom el, ha bepróbálkozik, hogy foglalkoztassam/szórakoztassam. Ő minden erejével és kapacitásával ezen van. Én meg annál jobban veszekszem vele, hogy hagyjon már békén.

Ja és nem vagyok konyha- meg házitündér típus. Botrányosan nem.