Valahogy leállítanátok a "szoptatásnáci" barátnőtöket?

Tudom, hogy nem szép ez a kifejezés, nem is szoktam használni, de más szót nem tudok erre. Van egy barátnőm, akit amúgy tényleg szeretek, jó vele lenni, a lányaink is barátnők. Mikor megismerkedtünk, a lányok 3 évesek voltak, az övét még szoptatta, én elmondtam, hogy az enyém csak 3 hónapos koráig tudott. Sajnálkozott ezen sokat, de nyilván akkor már adott volt, hogy a lányom ennyit szoptattam babakorában és kész. Amúgy ez nem valami tudatos elválasztás volt, apadt a tejem, muszáj volt tápszerrel pótolni, aztán már nem akart szopni. Ő mindhárom gyerekét sokáig szoptatta. Lényeg, hogy most megint babát várok. Szeretném szoptatni, de teljesen belebolondulni nem. De ő már most teljesen ráállt a témára. Még meg se született a baba, de neki csak a szoptatás téma lebeg a szeme előtt, kb. tényleg mintha egy megmentendő lélek volnék, aki elkárhozik, ha ennél a babánál se megy a szoptatás. Még az elején voltam, már küldte a cikkeket facebook-on. Sorba kapom a kölcsönkönyveit a szoptatásról. Én is kaptam többet, de kapott a lányom is valami gyerekeknek szóló könyvet, ami látszólag a kistestvér érkezéséről szól, gyakorlatilag csak arról van szó benne, hogy anya folyton szoptatni fogja a kistestvéred és hogy ez milyen jó és természetes. Kicsit besokalltam. Ti jeleznétek, hogy ez kicsit sok nektek és hogy nem vagytok így rápörögve a témára? Vagy inkább fogadjak el mindent megköszönve, aztán úgyis minden úgy lesz, ahogy te jónak tartod? Csak félek, hogy ha jelezném, hogy ez nekem sok, azt nem értené meg.