Akinek nem tervezett gyereke lett az megbánta?

Nem tervezett, de akart gyerek(részemről), nem bántam meg, de sokszor kiborít és nehéz nagyon. Több problémát hoz, de több boldogságot is.

Ha tudtam volna, hogy ez lesz, levetítenek egy filmet, 7 évvel ezelőtt szerintem az abortusz mellett döntöttem volna, de istenem milyen éretlen érzéketlen a világról semmit sem tudó, elnyomható, idegesítő félénk kiscsaj voltam a húszas éveim elején(mások persze nem így gondolták, volt munkám, egyetem, pasi, külön éltem), de visszatekintve úgy érzem nem tartanék most itt emberileg, tapasztalatilag, ha nem kerülök ilyen helyzetbe és nem kell átélnem ezeket a dolgokat.

A mostani eszemmel megtartanám, jót tett nekem, de tudom, hogyha anno kívülről néztem volna a mostani életünk, mindent megtettem volna, hogy ne történjen meg.

Én ugyan nem tervezetten estem teherbe (foggátló), de eszembe nem jutott megtartani, nem véletlenül védekeztünk, tudom hogy iszonyúan megbántam volna, úgyhogy nekem első dolgom volt műtétre időpontot kérni.

Legjobb barátnőm viszont megbánta, 22 évesen nem tervezetten, félig-meddig szülei nyakára szült, a hatalmas szerelem és kezdeti öröm a párja részéről pedig egyre alábbhagyott, szét is mentek 1 éven belül. Persze szereti a gyerekét, de azt mondta, ha tehetné visszaforgatná az időt és másképp cselekedne.