Játszótéren rendszeresen üvöltő gyerekekkel mit lehet tenni?

Nehéz kérdésem van, én legalábbis nem találom a megoldást. Lakótelepen élünk, 1. emeleten. A hálószoba és konyha egy oldalra néz, ami alatt egy játszótér van (megjegyzem: amikor ide költöztünk, még nem volt itt). Az ide járó gyerekek és szüleik nagyrészt normálisak, nem zavaróak, elvannak, játszanak, nincs semmi gond. Persze, van sírás, van kacagás, nem zavar, ez teljesen normális. Van azonban egy kis kompánia, akik rendszeresen itt tartanak születésnapokat, zsúrokat, egyéb baráti összejöveteleket - és a gyerekek rettentően hangosak. Nem túlzok, órákon át megy az üvöltés, ami borzasztóan zavaró.

Próbáltunk beszélni a szülőkkel, hogy kicsit tartsák kordában a gyerekeket, de igazából meg se hallgattak bennünket, csak az arcunkba csapták, hogy a gyerekek ilyenek és kész. Ma délután is buli van, a gyerekek délután 2 óta üvöltenek, lényegében semmit nem tudunk tenni, pihenni, tv-t nézni lehetetlen, még a nappaliban is hangzavar van, ami pedig a másik oldalra néz.

Nyilván nem fogok rendőrt hívni rájuk, és nem is azzal van gondom, hogy néha szülinapi bulit tartanak a játszótéren. De ez a társaság, aki most is itt van, minden egyes hétvégén - és sokszor hét közben is - itt mulatozik, elképesztő hangerővel. Névnap, szülinap, spontán bográcsozás (!!!), minden van. A házban lakók meg tűrjenek. Mielőtt kritika érne: igen, próbáltunk szólni nekik máskor is, kedvesen és kevésbé kedvesen is. Az eredmény annyi, hogy most már,ha elmegyünk mellettük az utcán, akkor is beszólogatnak. A mulatozásból nem vettek vissza, süket fülekre találtunk.

Van-e bármi amit tenni lehet? A közös képviselőnek hiába szólunk, nem a mi tömbünkben laknak, ő tehetetlen. Beszélni velük nem igazán tudunk, mert ők úgy gondolják, ennyi nekik jár.

Én tudom,hogy aki lakótelepen él, annak meg kell tanulnia alkalmazkodni, de valóban csak nekünk kell alkalmazkodni, nekik pedig mindent szabad?