Mit tegyek, ha amióta megszültem, azóta nincs életem, és nem volt egy olyan nap, amire azt mondtam volna, hogy "Na ezért érdemes volt felkelni!"?

Pontosan azt érzem én is, hogy ezzel nehezen fogok tudni megbirkózni. Önzőnek érzem magam az anyasághoz, de én őszintén vágyom rá. Fura kettős érzés. Én készen állok arra, hogyha megfogalmazódik a fejemben az a kérdés majd, amit te feltettél most, akkor elmenjek egy pszichológushoz. Nem ördögtől való, sokszor olyan szempontokból tudja megvilágítani a helyzetet, amit te eddig nem is gondoltál. Akár egy görbe tükör is lehet, ami segít előre mozdítani ezt a helyzetet.

Van segítséged? Az is sokat számít, hogyha van kire számítani.

Nekem is 2 éves, és nekem nagyon jó a kapcsolatom a párommal, sok a program, hármasban is, kettesben is, jövünk megyünk + dolgozgatok is. De én is tök rosszul érzem magam. Mostanában 1-2 hónapja kezd jobb lenni, mert már beszél a pici, könnyebben el vagyok vele, több mindent tudunk együtt csinálni.

Én február 1-től megyek főállásban dolgozni is, az is jót fog tenni.

Tényleg fordulj szakemberhez, ne szenvedj fölöslegesen. Jobb lesz neked, a párodnak és a gyereknek is.

Én pontosan fel tudom idézni a különbséget az antidepresszáns szedése előtti és utáni időből. Utólag tudom, hogy sokkal hamarabb kellett volna segítséget kérnem. Kb. másfél év után hagytam el a gyógyszert, most már vagy 10 éve, azóta se volt rá szükségem.

Nekem pl az a bajom, hogy kettesben a párommal alig tudunk lenni, mert akkor babysitter kell, az is ráér e, olyan bonyolult. A gyerkőccel én is megyek sokat el, meg barátnőkkel is ha apával van a kislány, járok a kaummal kutyaiskolába is esténként, még oda is volt hogy jött a kicsi is, én is szoktattam ahhoz, hogy jövünk megyünk, 2 éves és már repült 4 órát meg kocsikázott 6-ot, nincs az itthon üléshez szoktatva, de azért gyerekkel már tény, hogy semmi sem olyan... Ezt nekem is nehéz megszokni, azóta is..

Voltunk olyan esküvőn, lagzin nyáron amit végig üvöltött, mert nem tetszett neki valami, pedig nem egy sírós típus, de ott végig üvöltött, órákon át, és végül korán hazamentünk, mert már kezdett ciki lenni. Vagy pl strandon is már csak kb a gyerekmedence van mint opció..Ott sem lehet már csak úgy "lógni". Meg ilyenek, ezek engem is zavarnak,de hát ez van, ahogy nő talán egyre több mindent lehet. Én is ilyen önző típus vagyok sajnos, hogy ezek engem zavarnak. :/ Körmöshöz sem tudok eljárni, mert gyerekkel próbáltam, hát inkább többet nem, a férjem meg mire hazaér már egy sem fogad,este 6 után.. Szóval azért vannak olyan helyek, amik gyerek után kiesnek, ne mondjuk azt, hogy nincs. Van aki könnyebben elengedi ezeket, van aki nehezebben.