Ha szakítok a párommal, a gyerekeivel is "szakítanom" kell?
Másfél éve együtt vagyunk, ebből 1 éve élünk együtt. Neki van négy gyereke. 2,5-4-6-9 évesek. Sokat vannak velünk, most nyáron is többször volt olyan, hogy én egyedül voltam lent velük a balatoni nyaralóban, vagy én programoztam velük egész hétvégén, mert a páromnak dolgoznia kellett, stb. Szeretnek és elfogadtak, ahogyan én is őket.
Viszont a párommal ez közöttünk nem működik, nagyon mást akarunk az élettől. Én még tanulok, úgy érzem, hogy előttem az élet és nem akarok ennyi idősen itthonülő anyuka szerepben élni. Szeretnék menni, utazni. Ezzel az a baj, hogy az elmúlt másfél évben összvissz háromszor tudtunk elmenni nyaralni/utazni a párommal kettesben, azt is nagy családi vitákkal kísérve, mert mégis mi az, hogy mi kettesben is szeretnénk tengerpartozni, várost nézni és nem csak a gyerekekkel akarunk aquaparkozni, homokvárat építeni hetekig valahol. Meg sokszor tényleg azt érzem, hogy beszippantottak minket a mindennapok, a gyerekezés és nem erre vágyom. Mostanában egyre többször jön ez az érzés.
A másik fő gond, hogy én szeretnék saját gyerekeket... Kettőt minimum, még 28 éves korom előtt. A párom meg azt mondja, hogy ő jó ideig nem akar pelenkázni, tápszerezni és jelenleg úgy érzi, hogy nagyon max még egy gyerek férne bele az életébe, de az is 10-12 év múlva.
Ezek mellé még jön rengeteg kisebb probléma és úgy érzem, boldogabb lennék egyedül... Viszont az egyik barátnőm szerint nekem nem csak a párommal, hanem a gyerekeivel is szakítanom kell, és az lesz a rosszabb.
Ti, mint szülők, mit gondoltok erről? Én nem gondoltam eddig arra, hogy őket is bele kéne ebbe vonni. Mert egy bölcsis, ovis nem hiszem, hogy felfogja ezeket, sőt... Szerintetek?
Vannak érzelmek bőven, szerelmes is vagyok még, de belátom, hogy ami nem megy, az nem megy. Hiába húzzuk, nyúzzuk.
Nem akartam itt belemenni nagyon a részletekbe, miértekbe, mert akkor oldalakon át írhatnám az okaimat, indokaimat, a pro és contra listákat. Tudom, hogy muszáj ehhez határozottan hozzáálljak, ha tényleg elé állok és elmondom, hogy szakítani szeretnék... Mert ha jönnek az érzelmek, akkor belemegyek abba, hogy beszéljük meg, adjunk még egy esélyt magunknak, hátha később jobb lesz és társai... Vagy tényleg belekerülök abba, hogy hol külön vagyunk, hol meg együtt, az meg senkinek sem lenne jó. Se nekünk, se a gyerekeknek.
Még csak 21 éves vagy.
Másfél éves kapcsolatról van csupán szó. Borzasztóan rövid idő és közös múlt.
Szerintem ne terheld se magadat, se a gyerekeket ezzel a témával, hogy te most elmész és többet nem jössz. Ez kizárólag a felnőttekre tartozik és nem a gyerekekre.
Nem kell csürni-csavarni ezt a témát. Megbeszéled a pároddal, hogy te máshogy képzeled el az életedet, másra vágysz, utazni szeretnél, tanulni szeretnél, kettő saját gyereket akarsz és pont. Nem te leszel az első és nem is az utolsó. Feltételezem, a párod már benne jár a 40-es éveiben, meg fogja érteni az indokaidat.
Összecsomagolsz és elmész. A párod dolga elmagyarázni a gyerekeknek a saját szintjükön, hogy miért megy az egyik néni és miért jön majd a másik.
Kérdező, itt csak te vagy a beteg. Több el ellentmondás is van a kérdésében.
Egyrészt, hogy nem akarsz bébiszitter lenni, sokallod az időt a gyerekekkel, de sajátot meg mégis akarsz?
Nem vagy eleget együtt az apjukkal. Szerinted ha lenne saját gyereked, akkor eleget lennétek kettesben? Amikor összejöttél egy négy (!) gyerekes apukával, akkor erre nem gondoltál? Egyáltalán ilyen idősen miért egy sugar daddy-t szedtél össze négy kölyökkel?
Amikor kb ilyen idős voltam mint te, volt egy komoly udvarlóm akinek később kiderült hogy van egy gyereke is, csak nem merte elmondani. Inkább megszakítottam vele a kapcsolatot. Nem azért mert, beszari volt, hanem már akkor tudtam nem kell nekem az a macera, hogy neki már van egy gyereke. És ott egy gyerek volt, nem négy!
Hogy gondoltad, hogy tartod majd velük a kapcsolatot? Majd mész tortát enni meg átviszik őket hozzád? Majd ha neked lesz új kapcsolatod, akkor is az exed gyerekeire mész vigyázni? Vagy akkor már le lesznek tojva? Biztos az jobb megoldás lesz, hogy egy nagyobb több mindent felfogó gyerekeket “felejts el”. Egyszerűen életszerűtlen ez az egész.
Napi “gazdag 20-on éves kiscsajszi, aki összejön egy gyerekes, idősebb csávóval” kamukérdés.
Ha 21 évesen ennyi pénzed van, tanulás mellett, akkor utazgass Balira meg a Karib-szigetekre, évente 3x..
3x nyaraltatok másfél év alatt KETTESBEN (!!). Meg ne sajnáljalak. :)
Nyilván kamu. Inkább írd meg a fizika házidat és olvass el egy rendes könyvet, ne hazugságokról írj ki kérdéseket a neten..
Leírtam (többször), hogy nem akarom velük tartani a kapcsolatot. Sem most, sem később. El kéne inkább olvasni a dolgokat, mielőtt vádaskodtok és elhordtok mindennek. Bár továbbra sem értem, mire fel kapom meg néhány embertől, anyától (?) ezt a stílust. Gyönyörű lehet a viselkedésetek élőben is...
"Egyrészt, hogy nem akarsz bébiszitter lenni, sokallod az időt a gyerekekkel, de sajátot meg mégis akarsz?"
Nem most akarok sajátot. :) Hanem amikor már "kiéltem magam", elutaztam azokra a helyekre, ahová vágyom, dolgoztam és nyugodtan tudtam azt mondani, hogy igen, mostmár szeretnék egy kisbabát. Hogy akkor tényleg a családommal legyek, ne pedig más élet után vágyjak mellőle. Szerintem nagyon kevesen vágytak ugyanarra 20-22 évesen, mint 28-29 évesen.
"Szerinted ha lenne saját gyereked, akkor eleget lennétek kettesben? Amikor összejöttél egy négy (!) gyerekes apukával, akkor erre nem gondoltál? Egyáltalán ilyen idősen miért egy sugar daddy-t szedtél össze négy kölyökkel?"
Nyilván nem, de akkor nem is szülnék fél év után gyereket. Konkrétan alig töltöttünk/töltünk időt kettesben és még nagyon az elején vagyunk ahhoz, hogy ennyire befásultam éljünk.
Amikor összejöttünk, én annyira a föld felett lebegtem és a rózsaszín ködben voltam, hogy úgy éreztem, hogy semmi sem zavarna vele kapcsolatban és bármit megoldunk majd. Kiderült, tévedtem.
Ezt a sugar daddyzést meg fejezzétek már be, könyörgöm. :D
Azt hittem, itt értelmesebb válaszokat kapok, mint a tesztoszteronnal tele lévő Párkapcsolat kategóriában, de lehet, hogy a hormongőzös anyukák rosszabbak... Ki a fenének gondoljátok ti magatokat, hogy a pénztárcámban nézelődtök, beszóltok és gonoszkodtok? Komolyan mondom, mint az óvodában. Csak az a gáz ezzel, hogy nektek gyereketek van és ha ti egy anonim oldalon így viselkedtek, bizony az életben sem lehettek jobbak. A gyerek ezt meg tőletek eltanulja.
Nehogy már még én legyek "leszidva", hogy mit gondoltam és miért akarok szakítani, meg később hogy akarok így saját gyereket. :D
szerintem a döntésbe nem kell bevonni a gyerekeket, de ha meghoztátok a döntést, azért valószínűleg érdemes lenne bevonni őket és együtt elmondani nekik, elbúcsúzni tőlük és nem csak szó nélkül eltűnni az életükből örökre, hogy majd az apjuk valahogyan megmagyarázza nekik, hova tűntél.
lehet, hogy kicsik még, de azért érző és érzékeny lények, akiknek ráadásul a válás miatt amúgy is alaposan felborult az élete, ami önmagában is elég komoly traumákat tud okozni (ez persze nem a te hibád).
viszont az életükből nyom és minden magyarázat nélkül eltűnő emberek elég negatívan tudnak hatni a személyiségfejlődésükre, világképükre.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!