Ha szakítok a párommal, a gyerekeivel is "szakítanom" kell?

Másfél éve együtt vagyunk, ebből 1 éve élünk együtt. Neki van négy gyereke. 2,5-4-6-9 évesek. Sokat vannak velünk, most nyáron is többször volt olyan, hogy én egyedül voltam lent velük a balatoni nyaralóban, vagy én programoztam velük egész hétvégén, mert a páromnak dolgoznia kellett, stb. Szeretnek és elfogadtak, ahogyan én is őket.

Viszont a párommal ez közöttünk nem működik, nagyon mást akarunk az élettől. Én még tanulok, úgy érzem, hogy előttem az élet és nem akarok ennyi idősen itthonülő anyuka szerepben élni. Szeretnék menni, utazni. Ezzel az a baj, hogy az elmúlt másfél évben összvissz háromszor tudtunk elmenni nyaralni/utazni a párommal kettesben, azt is nagy családi vitákkal kísérve, mert mégis mi az, hogy mi kettesben is szeretnénk tengerpartozni, várost nézni és nem csak a gyerekekkel akarunk aquaparkozni, homokvárat építeni hetekig valahol. Meg sokszor tényleg azt érzem, hogy beszippantottak minket a mindennapok, a gyerekezés és nem erre vágyom. Mostanában egyre többször jön ez az érzés.

A másik fő gond, hogy én szeretnék saját gyerekeket... Kettőt minimum, még 28 éves korom előtt. A párom meg azt mondja, hogy ő jó ideig nem akar pelenkázni, tápszerezni és jelenleg úgy érzi, hogy nagyon max még egy gyerek férne bele az életébe, de az is 10-12 év múlva.

Ezek mellé még jön rengeteg kisebb probléma és úgy érzem, boldogabb lennék egyedül... Viszont az egyik barátnőm szerint nekem nem csak a párommal, hanem a gyerekeivel is szakítanom kell, és az lesz a rosszabb.

Ti, mint szülők, mit gondoltok erről? Én nem gondoltam eddig arra, hogy őket is bele kéne ebbe vonni. Mert egy bölcsis, ovis nem hiszem, hogy felfogja ezeket, sőt... Szerintetek?