Nem érzed magad "butának", hogy szinte egész nap egyedül vagy a gyermekeddel?
Igazából nem is pontosan fogalmaztam meg a kérdést, de arra lennék kíváncsi, hogy azok az anyukák, akiknek a párjuk reggeltől estig dolgozik, nem érzik e magukat butának? Mármint úgy értem, hogy az agyam egyik része a babával van, a másik része meg a páromat hiányolja, igénylem a nagy beszélgetéseket, mint egykoron a baba előtt - kattog az agyam, vajon még szeret e, vagy tetszem e neki még. Nem szó szerint vagyok egyedül, nagyon sokat csavargunk erre arra a gyermekemmel, sokat vagyunk játszótéren, könnyen ismerkedem, mert közvetlen természet vagyok. De ahogy közeledik az este, amennyire nagyon várom a párom haza, sose úgy sül el egy este...néha olyan hülyeségeket vagy butaságokat tudok kérdezni, vagy semmitérő témákról beszélgetek, hogy sokszor azt érzem, hogy tényleg untatom. Nem is tudom hogy fogalmazzak.
Hasonló érzésekkel küszködik e még valaki?
Oh, igen, én is így vagyok. Butának ugyan nem érzem magam, de butulok, az biztos. Felszínes kapcsolatokat könnyen tudok teremteni akár a játszótéren is, de hát az miről szól?! A gyerekről általában.
Jó lenne kicsit feltöltődni szellemileg és mentálisan is.
OFF: Ezért várom azok jelentkezését, akik szeretnének beszélgetni más témáról is! :)
De,néha vannak hasonló gondolataim:) 3 gyerekkel vagyok most itthon. Ha a férjemnek el kell mennie dolgozni, és éppen valami jobb helyre, ahová picit ki kell öltözni, néha én is úgy mennék, néha picit irigylem a felnőtt programért, a kimozdulásért, más impulzusok érnek minket.
Szeretek amúgy itthon lenni, minden nap gyorsan eltelik, de néha jó lenne kicsit más, picit egyedül lenni, vagy éppen kettesben egy mozi, egy színház, vagy ülni egy tó partján, ameddig kedvünk tartja.
Néha keresgetni kell a szavakat, fél percig gondolkodom, most mit is akartam? Elmegyek a kamráig, és állok ott, gondolkodom, miért jöttem?! Néha beállnak ilyen rövidzárlatok a fejemben.
Engem nagyon kikapcsol,hogy havi egyszer elmegyek a barátnőmhöz. Neki nincsen kicsi gyereke, így teljesen más témákról beszélgetünk végre:)
ez jó volt, csajok, szívemből beszéltetek!
Szinte érzem, hogy csökken az IQ-m. Napi téma a gyerek, csak vele vagyok, én is agyon tompulok. Én is állok a nyitott hűtő előtt. és gondolkozok, hogy mit akartam kivenni, olyan beszólásaim vannak, hogy a férjem 2 hétig röhögött utána (például megyünk az úton Magyarországon, én megszólalok nagy okosan, hogy ezt az utat azok használják, akik Magyarországra akarnak menni, és volt még pár ilyen teljesen semmitmondó szöveg, amit teljes átéléssel mondok, hogy ha a férjem nem dől el a nevetéstől, fel sem fogom, hogy micsoda hülyeségeket hordok össze:S)
És az a legszörnyűbb benne, hogy mostmár a komoly beszélgetés nem is köt le. Van egy barátnőm, akinek nincs gyereke, még az is untat, amit ő beszél, pedig a kicsiről szinte szó sem esik. Ez van, eltompulunk szépen lassa...
lányok!
visszajön még az "eszünk" ? :)
hülyén hangzik,de pont úgy vagyok vele én is ahogy írtátok 13hónapos a lánykám,ímádok vele minden percet,de érzem h tompul az agyam,elfelejtem ma dolgokat,semmit mondó dolgokat magyarázok...fog ez változni késöbb szerintetek?
ha már nagyobb lesz a gyerek,vissza áll minden? v megmaradunk kicsit "tompábbnak"? :)
hülyén hangzik nagyon,de biztos értitek mire gondolok :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!