Ha Anyósom megy el GYES-re a lányommal, akkor lehet, hogy jobban fogja szeretni, mint engem?

Szerintem nem lenne ebből gond. Örülj neki, hogy ilyen szuper anyósod van, nekünk nagymamám (anyai, mert apai már rég meghalt) nem segített, mikor picik voltunk, anyu mai napig fájlalja, hogy másoknak ott voltak a nagyszülők, akár csak ha betegek voltak a gyerekek, ő pedig nem számíthatott az anyja segítségére, sőt, ha nagyi mindig itt volt, akkor is elvárta, hogy el legyen látva, mint egy királynő.

Ha már 1,5 - 2 éves elmúlik a gyermeked, akkor szerintem, kizárt, hogy ne téged szeressen jobban. :-) elég sokat bébiszitterkedtem, párszor kilengett a mérleg az irányomba..., de 2 éves kor után már sosem!!

Szia! Szerintem nincs kizárva. Hiszen a gyerekek, tapasztalataim szerint azt szeretik jobban, függetlenül attól, hogy rokon vagy sem, aki sokat foglalkozik velük. Pl. én így voltam kiskoromban egy idős szomszédnénivel (jobban szerettem mindenkinél), mindig ő vigyázott rám, mikor anyu dolgozott, (egyszer véletlenül még anyunak is hívtam de mondta, hogy nem szabad így neveznem, mert az igazi anyukám nagyon szomorú lenne). Viszont a ti esetetekben, nem lenne gondolom állandóan a nagyinál a kislány, mikor dolgoztok "csak" 1 évet.

Nagyon is megértem az félelmedet. Bíztos hogy téged fog szeretni és ragaszkodni is fog hozzád, de a mamájához is nagyon fog ragaszkodni. Az én kislányom 2 és fél éves volt amikor el kellett mennem dolgozni és a mama vigyázott rá. Nekem nagyon rosszul esett hogy minden nap azt mesélték hogy mit játsszottak és hogy a mama milyen mondokát tanítot neki. Ez lett volna az én dolgom, de sajnos nem tudtam megengedni hogy otthon maradjak. Azóta már ovis és persze én vagyok az első. Szerintem hamar kötődnek egy emberhez, de ugyanolyan hamar vissza is kerülnek az eredeti helyzetbe. Én a helyedben a bölcsödét választanám, azért mert ott több gyerekre jut egy dada és nem ő lesz az egyetlen kisgyerek és nem fog annyira ragaszkodni a dadához mintha minden nap csak ugyanazzal az enberrel lenne. Viszont én azért döntöttem a mamánál mert féltettem a kicsikémet a beilleszkedéstől ami a mamánál ugyebár nem kellett. Épp elég volt neki az hogy nem vagyok otthon, nem akartam még idegenekhez is küldeni. Miután ovis lett a dolgok szépen megoldottak.