Szerintetek gáz dolog egyedül belevágni a babavállalásba? Milyen egyedülálló anyukának lenni? Mennyire nehéz a párkeresés így?

Ha a lenne segítséged azt jelenti, hogy ott van konkrétan fizikailag, amikor csak kell, és a házimunkával sem kell bajlódnod, akkor még jobb is így. Legalább nem kell egy párkapcsolat működtetésébe is temérdek energiát beleölnöd, nincsenek igények, elvárások egy férfi részéről, amiknek meg kell felelned. Épp elég a gyerekkel meg magaddal foglalkozni, kb. púp az ember hátán ebben a babás-kisgyerekes időszakban egy pasi/kapcsolat. És így legalább amiatt sem kell aggódnod, hogy "apuci" mikor bolondul meg, lesz elege az egészből, lép félre, majd pedig le... Ma többnyire úgyis ez megy.

Mindig szerettem volna gyereket.. F

Ha akarod, ne hallgass senkire, hanem vágj bele. Voltam egyedülálló anya ( stabil egzisztenciával) életem legnyugodtabb időszaka volt, persze normális pasival biztos jó, de hát úgy alakult, hogy az nem volt.

Figyi, én egyedülálló anyuka vagyok egy három év alatti gyerekkel, már mikor megszületett sem éltünk együtt a gyerekem apjával. De ő “képben van”, heti szinten jön hozzánk, napi szinten beszélünk, támogat minket anyagilag, megyünk közösen nyaralni, tehát a helyzet ellenére aktívan részt vesz a gyerek életében. Már most látom, hogy ez a gyereknek fontos, akkor is, ha nem él velünk az apja. Hozzáteszem nekem is fontos, mert bár mi fiatalok vagyunk és mindkét oldalról vannak nagyszülők, testvérek, barátok, tudom, hogy alapvetően mivel a mi gyerekünk végtére is csak magunkra számíthatunk. A barátok elkophatnak, lehet saját családjuk később és akkor már nem a mi gyerekünk lesz az első akivel babazni akarnak, a nagyszülőkkel bármikor történhet valami, koruknál fogva sajnos egészségügyileg valószínű lehetnek majd problémáik, nyilván a testvéreknek is lesz előbb-utóbb saját családja. Tudom milyen jól hangzik hogy majd minden második nap vigyáznak a gyerekre, de ez az én eddigi tapasztalataim alapján a valóságban meg sem közelíti azt, ami be van harangozva mikor útban van a gyerek. Én nem ítélem el, aki egyedül vállal gyereket, sőt, hogy is ítélhetném el a helyzetemben? De az biztos, hogy teljesen apa nélkül rám nagy lelki teher nehezedne, ha tudnám hogy végső esetben csak én vagyok a gyerekemnek. Én csak annyit javasolok, hogy gondold át, hogy a legrosszabb esetben ha kikopnának a barátok és történne valami a szüleiddel hogyan tudnád megoldani a gyerekkel járó dolgokat és csak akkor vállald be, ha így is azt mondod hogy fizikailag és lelkileg teljesen biztosan bírnád.