Hogyan teszitek túl magatokat azon ha baleset történik a gyerekkel?

Nem muszáj a bajhoz pl asztalra mászni, nekem pl 5 éves volt a lányom mikor szaladt a szobában, elesett, rá a könyökére, el is tört, épphogy megúszta a műtétet (már ott volt értünk a nővér aki felkísért volna a kórterembe amikor mégegyszer ránézett a röntgenre az orvos...)

Amit #3 ír valóban rosszul hangzik! Pl akkor már ott a láncfűrész, az is veszélyes, ahhoz is tegye oda a kezét hogy érezze?

Biztos szar szülő vagyok, de annyira nem vág földhöz ha baleset éri őket, ha meg tudtam volna előzni akkor rossz, de amúgy ez van, nem vagyok az az őrlődős fajta

Én "eltortem" a kislanyom labat konkrétan. A trambulinban ugraltunk,felbukott a labamban, ennyi volt az egész. Sirt nagyon de eszembe sem jutott hogy eltort volna a laba. De miutan mar orak ota sirt, en is el kezdtem,mert gyanakodtam, hoyg eltort a laba. Masfel eves volt, szoval mondani sem tudta, hogy tenyleg a laba faj-e vagy más. Bevittem a korhazba, kiderult,hogy tényleg eltort. Magamat hibaztattam nagyon sokaig, nagyon megviselt. Azota viszont ilyen kis esesknel egyaltalan nem borulok ki ugy mint elotte. Szerintem tokre megerősített ez az eset.

Szuper anya vagy, hidd el, a kislanyodnak te vagy a minden! Teljesen megertem egyébként h szarul erzed magad, de nem a te hibad, elofordul ilyen.

Három éves a lányom, ha eltaknyol, már méterekről látom, hogy mennyire komoly. Ha nem az, mondom neki, hogy álljon fel, menjen tovább, de ilyenkor nem is akad ki, csinálja magától is. Ha komolyabb, pl púp, vagy egyéb zúzódás van, viszem a fekete nadálytő krémet, bekenem, egy ölelés, aztán mondom neki, hogy játszon tovább. Ha ki is akad, kb fél perc és nem is érdekli többé. Neki is volt már véres a szája egy eséstől, gyorsan megnéztem, mennyire komoly, kitisztítottam, amennyire tudtam, aztán ennyi volt, hamar begyógyult, orvost nem igényelt.

Amúgy nem értem, miért kell ezt túlpörögni. Elesik, felkel. Komolyan elképzelem, ahogy ilyen kicsiként megsérülök, erre az egyetlen személy, aki segíthetne nekem, odajön bömbölni, mint egy nagyra nőtt csecsemő. Minimum azt hinném, hogy valami világvége közeleg, mert elzuhantam. Szedd össze magad, nézd meg gyorsan, mennyire komoly, és ne drámázd túl, mert csak ráteszel egy lapáttal. A gyerekek ilyenek, esnek-kelnek, ez a tanulási folyamat része.

Engem megvisel.

Másfél éves a lányom, de egy tornádó! Iszonyatos!

1 hónap alatt 2x esett el úgy, hogy a szája vagy az orra vérzett (mindkétszer itthon a padlón) tegnap pedig lecsúcsott a játszótéri padról, de beakadt a popsija és arccal tompított az esést. Ezek mind tizedmásodperc alatt történtek.

Mi lesz még később!?

Nálunk annyival rosszabb, hogy a nagymama minden ilyen eset után azt sulykolja belénk, hogy mi hibáztunk, mert nem tanítjuk meg a gyereknek hogyan kell nyugodtan sétálni, játszani.

Ugyanitt praktikákat keresek nagyon vehemes, hebricske, pörgős gyerek neveléséhez. 😁