Elméleti kerdes. Hogyan lehet az, hogy csak birtokvisszonnyal együtt vagyunk kepesek szeretni a gyerekünket?

Ad 1 ne használd a leszületés szót, ha nem akarod, hogy totál idiótának nézzenek.

Ad 2 amit te hibásan birtoklásnak hívsz, az valójában kötődés. Fejlődéslélektan könyvet tudom ajánlani. Hasznosabb, mint a leszületésről vakeráló kineziológusod, aki csak a pénzedet szedi el.

Ad 3 van a Netflixnek egy sorozata Babies címmel, abban részletesen elmesélik, hogy a gyermek gondozása alakítja ki a kötődést.

Azt én még hozzátenném, hogyha a saját gyerekem máshoz születne(pl petesejtdonor lennék, a szerelmem meg spermadonor és ezt egy másik nő méhe hordja ki)kötődni akkor sem tudnék, amíg nem nevelném/gondoznám, de a tudat, hogy kettőnk közös génkészlete, hogy látszanak rajta a mi vonásaink, hasonló test/arc, amint felismerem már valamilyen vonal köt össze minket. Ha pedig utólag tudnám meg, mikor a gyerek nagy, akkor is a közösnek ítélt jellemvonások lennének a kapcsolódási alap. Pl utálja a brokkolit, meg én is.

Mások gyereke engem sem nagyon érdekel(bocs).

Aki igen, az pl olyan, mint az én gyerekem, hasonló temperamentum, cselekvések, azzal a gyerekkel rokonszenvezek. Egyik uncsitesóm gyerekének az arca egy az egyben az enyém, azzal a gyerekkel is rokonszenvezek, pedig 7 éve nem láttam, csak a képeken látom.

Másik unokatesóm(akit jobban bírtam) gyereke meg halál ellenszenves, pedig azt a gyereket még sosem láttam.

Szerintem a valód anyai szeretethez szükség van az összes tényezőre(nevelés/gondozás, génkészlet, közös jellemvonások/tulajdonságok). A többi csak megközelíti ezt, de persze az is jobb, mint a semmi:

Én szeretem az ilyen érzelmi, agyalós kérdéseket, de ez egy igazi baromság szerintem.

Próbálj meg szerelmes lenni valakibe, akit nem is ismersz, oké 11 évesen még előfordulhat, de normál esetben az együtt átélt jó élmények hatására leszel szerelmes, de ez igaz egy barátságra is, vagy a rokoni kapcsolatra is.

Utolsó én szerelem első látásra dologból lettem csak szerelmes a 30 évem alatt.

A mozdulatai, a hangja, a szókészlete, az illata, istenem de imádtam szagolni, érezni, egyszerűen tökéletesen passzoltunk(csak más irányba változtunk idővel és eléggé összeférhetetlen lett az életünk, gondolkodásunk). Akkor ő is tudta és én is tudtam, hogy ugyanazt érezzük, iszonyú heves, lángoló, hozzám passzoló másik ember, két évig tartó érzés volt, és minden pillanatban csak bizonyítást nyert, amíg együtt voltunk. Mint valami brutális drog, nem tudtam semmire koncentrálni, folyamatosan vigyorogtunk, úgy éreztem bármit megtennék érte és tudtam, hogy ő is.

Az évek és az emlékek a kötődést adják, az nem szerelem..

14 de ezekkel az emberekkel együtt voltál. Azt képzeld el, hogy észreveszed akárhol, hogy valaki nagyon bejön, majd nem jöttök össze. Meddig emlékszel rá? Nem évekig gondolom.

Gyerekkel ugyanez van, ha nem éltek együtt, nem találkoztok, nyilván nem lesz belőle se szeretet, se kötődés.

Dehogynem. A gyerekedet nem birtoklod. Önálló személy, akit csak "kölcsön" kapsz addig amíg önállóan meg nem áll a lábán.

A szeretet, kötődés pedig menet közben az együtt töltött idővel alakul ki. Ha a szomszéd gyerekét kapod tévedésből, őt fogod szeretni.

A nevelő- illetve örökbefogadó szülők se a sajátjukat nevelik, "mégis" ott a szeretet. Az előbbinél pedig még csak ideiglenesen se lesz az "övék" a gyerek.