22 évesen hogy legyen jó anyukája két gyereknek?

Párom gyerekei, nála lettek elhelyezve. 4 és 5 évesek.

Lehet azzal jönni, hogy semmi közöm hozzájuk, oldja meg ő, ahogyan akarja stb. De úgy gondolom, hogyha együtt vagyunk, együtt élünk, akkor nem tehetem meg azt, hogy én élem az életem, alszom délig, stb, ő meg alig bírja összekoordinálni a gyerekeket, fizeti a bébiszittert egésznapokra.

A gyerekekkel jól kijövök, nagyon szeretem őket. Viszont sokszor úgy érzem, hogy nem csinálom jól ezt az egészet.

Pl. nem vagyok következetes. Ha megyünk ebédelni, és útközben kitalálják, hogy ők előtte sütizni is akarnak, akkor én benne vagyok. Vagy ha este 9-kor még nem akarnak aludni és könyörögnek a 3. meséért, vagy inkább tv-t néznének, engem az sem zavar. Valamelyik nap pont ezért kint aludtunk a kanapén a nappaliban.

Ha sírnak (még ha hiszti is), akkor rögtön azon vagyok, hogy fejezzék be mihamarabb. Ha ez éppen azért van, mert egy játékra nemet mondok, akkor inkább beadom a derekam és megveszem, csak ne sírjanak.

A párom felsővezető, sokszor még haza is hoz munkát. Próbálok minél többet levenni a válláról, hogy legalább a gyerekek miatt ne aggódjon, de mindig mondja, hogy én csak elrontom őket (persze nem idegesen, inkább viccesen).