Számotokra mi az anyaság legnehezebb része?

Igen. Nem könnyű. Rengeteg örömet okoz a gyerek, olyan büszke vagyok rá, de erre a stresszre, aggódásra, életmód változásra nem lehet felkészülni. Felér egy pofonnal.

Viszont az első pár hét után könnyebb.

A szabadságom elvesztése; óriási szabadságigényem van, nem viselem a korlátokat még házasodni sem vagyok hajlandó pont ezért. Mióta anya lettem még konkrétan azt is a gyerekem határozza meg, hogy mikor mehetek wc-re, nincs spontán akkor induljunk meg mulatni mert hetekig szervezem, hogy anyáméknál aludhasson és ilyenek. 😅

Ezeken felül imádom, hogy van gyerekem, ilyen büszke és boldog még sosem voltam előtte, teljesen megváltozott az életem de én szeretem ezt az életet a kismanónkkal. ♥️

Dönteni. Folyamatosan. Egy élet felett.

Nekem már 10 éves, és ahogy látom, a többi válaszolónak még ovis korú max a gyermeke. Akkoriban nekem is hasonló gondolataim voltak.

De ez a döntéskényszertől kiborulok. Igaz, nálunk vannak eü problémák, nem komolyak, vagy igen?

Jó orvoshoz járunk?

Megfelelő a gyógyszer?

Menjünk el másikhoz?

Legyen fejlesztés?

Biztos kell ennyi fejlesztés?

Mi számít tünetnek?

Legyen délutáni sport?

Igaza van a tanító néninek?

Jó lesz ez az iskola?

Váltsunk iskolát?

Tanuljunk minden este 8-ig,mint a többiek?

A válogatósságnak járjunk utána?

Mikor vegyünk neki tabletet?

Hagyjuk, hogy xboxon játszon?

Legyen kistestvére? (bár ez már eldőlt 😔)

#10

Ez az élet szivi! Mit vártál? Habos babos rózsaszín ködöt?

Az aggódás és a döntések nehézsége. Minden elmúlik... A hasfájás, nem alvás, fogzás, szobatisztaság, ovikezdés stb., de az aggódás marad.

21,14,3 évesek a gyerekek.

-az örökös aggodalom és felelősség

-megküzdeni a többi anyuka és az emberek beszólogatásaival,okoskodásaival

-belső vívódás: mit csinálok rosszul, jó anyuka vagyok-e