Milyen szintű neveléscélzatú bántalmazás számít még normálisnak gyereknevelésnél?

Semmilyen.

A bántalmazás, legyen az pofon vagy elfenekelés, csupán hazugságokat, bizalmatlanság fog eredményezni.

Nem ütöm meg a gyereket, mert nem akarom, hogy azt lássa, ha másképp nem megy valami, akkor ez a megoldás. Ez csak a tehetetlenség és düh eszköze. Nem hiszek benne, hogy célravezető megoldás lenne bármire.

Gyerekkoromban anyám sűrűn osztotta a pofonokat, ha kellett, ha nem. Nem rosszalkodás, csak néha csináltam olyan dolgokat,amit ő tiltott, de másnál normális volt. Pl apám kint tett vett a kapu előtt, megengedte, hogy az utcában lévő gyerekekhez átmenjek játszani. Hazaérve pofon fogadott, hogy nem érdekli, hogy engedett apa, ő nem engedte.. Szóval ilyesmik miatt. KB 14 évesen egy pofozkodás után megkérdeztem, jól esett e neki. És hogy szerinte ért e valamit. Többet nem ütött meg. De addig is, habár tudtam, hogy kapok érte, nem érdekelt. Hazudtam sokszor, hogy megússzam.Mai napig nem vagyunk jóban.