Ha nem tudnék elfogadni egy fogyatékos gyereket, akkor nem kellene gyereket vállalnom?

Engem empátia nélküli kirekesztő közeg nevelt, ezt tapasztaltam a suliban, gimiben, egyetemen is.

Sérült, gyps, ostoba, hülye, buta, fogyatékos, retardált, szitokszó volt mind, rosszabbak mint a k.anyád, azt se igazán tudtam, mi ez, csak hogy szidnak, csúfolnak vele mindenkit(engem is) és nem akarok ilyen lenni, mert ez rossz. Ha valaki más volt, a szüleim, az osztálytársaim elfordultak, utálkoztak, szidták azt az embert, gyereket, aki nem tehet róla. Én is ezt tettem. Sosem beszéltek nekünk mássággal élő gyerekekről(melegekről sem, azt is csak szitokként), Rossz, fujj, ne menj a közelébe.. Sem lelki sérülésekről, sem szorongásról, depresszióról(az a betegség, ami a gyenge hülyéknek van), traumákról(gyengeség).

Visszatekintve tudom, hogy volt több adhds osztálytársunk(olyan nincs, rossz gyerek), diszesek(olyan nincs, az hülye), volt egy epilepsziás(ne bántsd mert beteg, hülye), beszédsérült(nagyon hülye, beszélni sem tud rendesen). Aztán voltak a simán hülyék, minden gyerek környezettől függetlenül, aki 4es alatt teljesít, ne barátkozz vele. Meg páran, köztük én is, akik traumát éltek át. Beszélni sem szabadott semmi felkavaróról, negatív érzelmet kiváltóról, amit az ember átélt, vagy látott. Nem csoda, hogy a többség ilyen hozzáállású..

Családon belül is voltak ám, a sok személyiségzavaros, frusztrált, szorongó, erőszakos, trágár rokon mind meg volt arról győződve(meg vannak arról győződve) hogy a másik “beteg hülye, de nem tehet róla”(itt már felmentik egymást) mert ilyennek született). Jobb módú, értelmiségi családban nőttem fel, apám doktorált(sérült gyerekekkel foglakozó intézetben volt vezető), rokonok nem diplomás mind, de magasabb iskolai végzettségűek.

Most jött el az, hogy elkezdtek összeroppani a családban elnyomottak(ideggyenge), lett sérült unoka(az én gyerekem). Azt hinné az ember, hogy változnak, ha a gyerekük, testvérük, unokájuk, dédunokájukról kiderül, hogy gondja van, de nem.

Elzárkóznak és még jobban fujjognak, esetleg tagadnak. Én változtam, ők ilyen hozzáállással fognak meghalni. Tudom, hogy nehéz mindenkinek, de ha az ember kinyitná a szemét, észrevenné, hogy nem egy apró kisebbségről van szó, minden 3. gyereknek van valamilyen problémája, enyhébb vagy súlyosabb, szorong, kényszeres, érzékszervi problémája van, rossz a látása(szemüveg), traumát élt át, diszes, figyelme/magatartása nehezen tartható, rossz a mozgása, átlag alatti az iqja, autizmusban érintett, beszédproblémás, szociálisan nem nyitott(félős), érzelmileg nem kiegyensúlyozott(kiabálós-sírós), felszívódási vagy emésztési zavarral küzd, tikje van, vagy valami egyéb szindrómája, amire nem gondoltam, talán nem is látszik elsőre, de van gondja!

Nem rosszabbak másoknál, gyakran nem is észrevehető kívülről a gond(pl nálunk sem) csak másban teljesítenek jól és másban rosszul. Ha mindenki elmondaná, akinél csak kis másság van, akkor hozzászoknának az emberek a tudathoz, hogy a minden téren egészséges és megfelelően fejlett gyerekből van kb egy maroknyi, a többség bármilyen téren kisebb nagyobb nehézséggel küzd.

Az enyhe értelmi sérülés gyerekeknél alig észrevehető, gyakran téves diagnózis, nem tűnnek ki a tömegből, nem feltétlen van viselkedési gondjuk, nem feltétlen van külső jele(nem látod rajta, hogy nyáladzik mondjuk)és ami a legfontosabb, nem fogod tudni iskolai teljesítmény alapján megmondani, melyik gyereknek mértek alacsony iqt, mert 3ast 4est simán elérhetik, sok munkával és szorgalommal, de ismerek ilyen kissrácot. Képesek lesznek önálló életre, lehet nem lesz szívsebész vagy matematikus, csak mondjuk cukrász vagy pék, de érhetnek el “átlag” emberekhez képest is sikereket, lehetnek jobbak náluk.

Mellesleg gonosz gyerek nincs, tökmindegy milyen területen fejletlen vagy van hiányossága, a rosszindulat sem ilyen, valami mindig megbújik mögötte(gyakran felnőtteknél is) csak a kifejezése, helyzetmegoldása rossz.

Mittudomén rászórja a homokot a másik fejére, mert nem tudja, hogy ez a másiknak rossz(szociális készség), illetve ha tudja is, még nem érzi át a súlyát(érzelmileg fejletlen), szórakoztatja ezzel magát, nem fogta fel, hogy tilos(értelmi képesség), vicces akar lenni, hogy szeressék, de rossz módszerrel teszi(szorongás, megfelelési vágy), vele is ezt tették, ezért mással is teszi, hogy ne ő legyen az egyetlen(traumakezelés, kisebbségi érzés)..

Sok felnőtt is ilyen, csak ki kell bogozni a szálakat.

Egyébként a gondolatok változnak, a látószög tágul, ha sok különböző új hatás ér, simán lehetsz szuper anya, akár sérült gyermeknek is, aki mindent megtesz érte és szereti, akkor is, ha most nem gondolod így.

Ja és azért mondják ezt a jobban szeretnek dolgot, mert sok gyerekben nincs szorongás, illemtudat, érzelemszabályozó gát. Amíg egy átlag gyerek megölelne és adna egy puszit, meg mondaná, hogy szeret, mert azt tanulta, hogy így mutassa ki a szeretetét, addig sokan mivel nem voltak képesek megtanulni, felismerni, mikor hogy viselkedünk, ha szeretünk valakit, vagy mert impulzívabbak sokkal hevesebbek, különféle szokatlan módszerrel mutatják ki a dolgot. Nem mindenki, csak aki ilyen területen gyengébb. Az én gyerekem pl a nyakamba ugrik, rámmászik, ölelget puszilgat, úgy érzem vissza akar mászni a testembe, mint egy kismajom, miközben mondja, hogy mindenkinél jobban imád, aztán próbálja ezt fokozni, hogy pl a macskánál is jobban, miközben folyamatosan néz és a hatalmas mosolya belepi az egész fejét:) Ugyanilyen hevesen tudja mondani, mennyire utál...

Ő impulzív, tehát nem simán boldog, vagy simán rosszkedvű, hirtelen elönti egy érzelmi szökőár, amíg másoknak csak csordogál a patakjuk. Ugyanazt a szeretetet érzik, ugyanaz van a vizükben, csak a gyerekemnek hirtelen nagyobb adag jön.

Mintha simán boldog lennél, meg mondjuk kokainoznál és éreznéd, hogy elönt az eufória. Ugyanaz az érzés, csak fokozva, más mennyiségben.

Már előre látom a rengeteg lepontozást, de akkor is megírom.

Mi is tervezünk másodikat, de előre megbeszéltük, ha a terhesgondozás során bármilxen fejlődési rendellenesség kiderül, ami a baba életminőségére - ezáltal a családéra is - kihatással lenne, nem fogjuk megtartani. Szerencsére rengeteg UH és genetikai teszt létezik már ezek szűrésére, és pont erre nem fogom azt a 2-300 ezret sajnálni.

Utolsó! El kell, hogy keserítselek! A több 1000 betegségből NÉHÁNYAT szűrnek csak a tesztek.

A betegségek többsége születés után derül ki!

Pl az én lányomnál még diagnózis sincs, pedig már 4 éves!

Ilyenkor cseszheted, hogy mit beszélsz meg a férjeddel előre!!!