Sose bánjátok, hogy gyereket vállaltatok?

Erre amúgy ritkán fogsz őszinte válaszokat kapni, mert ami nem arról szól, hogy anyának lenni a legjobb döntés életedben, és semmi se tántoríthat el az örömérzettől, azt lehúzzák. Nézd csak meg!

10-es tiszteletre méltó az őszinteséged! Egy kérdés: nem lehet, hogy a gyereked jelleme összefüggésben van a születése körülményeivel? A nehéz szülés érinthette a fejét, ami magatartászavart, idegrendszeri problémákat okozhat.

Mindig kétkedve olvasom, ha anyák csak áradozni tudnak a szülésről vagy az anyaságról. Akkor ők valamit nem jól csinálnak, vagy egyáltalán nem csinálnak vagy nem vesznek észre. A gyereknevelés, ha valaki lelkiismeretes végzi, akkor az kemény munka. Mindegy, hogy nyugis vagy izgága gyereke van valakinek, a napi rutin egyforma, az orvos, az óvoda, később az iskola, mind folyamatosan feladatokat ró a szülőkre. Odafigyelek az iskolai dolgokra akkor is, ha nyugis és okos gyerekem van és akkor is, ha nem az. Mert egy okos gyereknek is a legjobb körülményeket kell megteremteni. A gyereknevelés egy érzelmi hullámvasút marad életünk végéig. Ha valaki azt gondolja, hogy a felnőtt gyerekére már nem fog úgy gondolni, az téved. Azok tudnának erről beszélni, akik szülőként kényszerültek eltemetni a már felnőtt gyereküket. A gyerekünk az már mindig a mi gyerekünk marad. És amikor azt gondoljuk, hogy a kisebesedett mellbimbó és az éjszakai sírás ok a megbánásra, akkor még semmit nem tudunk. Pár év múlva észrevesszük, hogy a gyerekünket nem tudjuk megóvni a nagybetűs élettől, hogy ő is ugyanazt a harcot kell végigjárja, mint mi. És nem nevelhetjük burokban, mert azzal csak rosszat tennénk neki. Tanui leszünk, ahogy néha nem figyelnek rá, amikor kérdez, hogy néha elfordulnak tőle a többiek az iskolában, hogy szomorú, mert a legjobb barátjával összeveszett, vagy mert jelentkezik, de a tanítónéni soha nem szólítja fel. Repes a boldogságtól, mert valamit meg akar csinálni, de más valaki egy pillanat alatt elrontja a kedvét. Rosszindulat, irigység, agresszió veszi majd körül. Hogy neveljem? Legyen agresszív? Attól nem lesz boldog, csak kárörvendő és gonoszkodó. Nem szeretni fogják, csak félni tőle. Neveljem szelídnek? Átnéznek rajta, kihasználják stb. Én most úgy vagyok vele, hogy legyen önmaga. Az én gyerekem sem olyan, mint én és el kellett telnie egy kis időnek, hogy rádöbbenjek, milyen jó, hogy nem olyan, mint én voltam. Nekem kellett hozzá alkalmazkodnom, nekem kell őt támogatnom a saját útján. Sokszor nem is gondolnák a szülők, hogy mennyi kiabálás felesleges, hogy lehet engedni szülőként is és hagyni, hogy a gyerek maga tapasztaljon. Elmondani mindig kell felnőttként, hogy mi hogy gondoljuk, de sok esetben dönthet a gyerek is. Így könnyebb mindenkinek.