Egyedülálló anyukák, akik nem akarnak párkapcsolatot, hogyan rendeztétek ezt el magatokban?

7.5 évig voltam egyedülállló anya egy gyerekkel. Nekem egyrészt segített az, hogy 3 éves kora után heti egyszer a szüleimnél töltötte az estét a gyerekem, én pedig olyankor "pasiztam". Mindig voltak amolyan barátság extrákkal viszonyaim, vagy szexkapcsolataim, amik kielégítették az intimitásra való igényemet. Nem úgy kell elképzelni, hogy felmentem valakihez, aki megdugott, aztán félóra múlva hazamentem, bizonyos szinten a lelki intimitást is meg tudtam élni velük, amolyan kis játék-szerelmek voltak, és idővel egyre jobban élveztem őket. Ettől még persze magányos voltam valamennyire, de a párkapcsolat nem ment volna, az életemet a gyerekem töltötte ki, a párkapcsolat valami macerás dolognak tűnt, tele nehézséggel és potenciális konfliktusokkal, egy pasi csak időt és energiát igényelt volna, amiből én fogytán voltam, nem is vágytam kapcsolatra, sokkal jobban megfeleltek nekem ezek a lazább játékok. Aztán teltek-múltak az évek, és lassan kezdtem egyre inkább rendben lenni magammal, egy idő után pedig elkezdtem vágyni egy társra. Nem reméltem, hogy lesz, már rég megbarátkoztam a gondolattal, hogy én egyedül öregszem meg. És akkor megismertem a férjemet. Most mozaikcsaládban élek, olyanban, mint amit leírtál, van minden oldalon gyerek, meg még közös is, és tényleg nem könnyű műfaj, de úgy érzem, igazi megváltás volt nekem, hogy a férjem betoppant az életembe, és megér minden nehézséget az, hogy vele élhetek. Ezt 7 éven át el se tudtam volna képzelni. Szóval én csak azt tudom mondani, hogy hosszú az élet, bármi történhet, és addig is, sok a szexi harmincas-negyvenes férfi, aki szívesen kikapcsolódik egy-egy péntek estére, ők elég elviselhetővé teszik azért a gyerekmentes estéket.

10-es vagyok. 11-es, bocsi, ha indiszkrét a kérdés, de hol ismerted meg a férjedet, illetve ezeket a szexi 30-40-es "játszópajtásokat"? Velem még szórakozni is csak a borzalmas rémálom kategória akarna. Igaz, hogy nem vagyok jó nő, sosem voltam, de na... tényleg elsírom magam, ha arra gondolok, hogy két lehetőségem van: ezek vagy apácáskodni tovább. 🙁

Egy egyetemi képzésen ismertem meg a férjemet. A pasik meg sokféleképpen jöttek össze. Az egyiknek olvastam a blogját, tetszett, és ráírtam. A másik odült mellém egy kávézóban, amikor egyedül ücsörögtem. A harmadik animátor volt egy gyerekeknek szóló kiállításon, és számot cseréltünk, amíg a gyerekem elvolt. Volt egy, akit egy koncerten ismertem meg a Toldiban, csak úgy beszélgetésbe elegyedtünk. Egyszer pedig a piros lampánál állva a mellettem várakozó autóból szólított le egy pasi, nagyon abszurdnak hangzik, de tök jófej fickó volt. Az is fura volt, amikor a bringámra tűzve találtam egy cetlit egy kedves sorral és egy telefonszámmal, hogy vacsizzunk együtt. Voltak, akiknek egy-egy közös ismerős mutatott be egy bárban, ugyanis volt két belvárosi törzshelyem, amolyan kocsma-kávézó-étterem szerű hely. Egyszer meg ételosztáson ismertem meg valakit, mindketten önkénteskedtünk. A végén, amikor már elkezdtem társra is vágyni, kipróbáltam a társkeresőt is pár hónapra, de onnan nem akadt horogra senki, erőltetett és unalmas randik voltak, nagyon fura pasikkal. Aztán meg találtam egy társas sportot és hobbit, ahol szintén jól lehetett ismerkedni. És volt két hellyel-közzel állandó szeretőm is, akiket még a gyermektelen időkből ismertem, velük évekig tartott a viszony, néha hónapokig nem találoztunk, de rájuk szinte mindig számíthattam, ha egy kis testi-lelki simogatásra vágytam. Az én tanácsom annak, aki ismerkedne: mozdulj ki otthonról. És az is segít, ha ismerősöket szerez az ember, legyenek közösségeid, társas tevékenységeid (túrázas, salsaóra, akármi).

Hát igen, oviban és boltban még én se szedtem össze senkit :) Keress valamit, amit élvezettel csinálsz, ismerkedési céltól függetlenül, felnőttek tarsaságában. Tudom, nehéz, mert a gyerek minden percét kitölti az embernek, de muszáj, hogy több legyen az élet, mint munka-gyerek-háztartás. Keresd a réseket, ahol becsempészhetsz valami számodra jót. És felejtsd el, hogy nem vagy vonzó.