Egyedülálló anyukák, akik nem akarnak párkapcsolatot, hogyan rendeztétek ezt el magatokban?
3 gyerekkel maradtam egyedül, 33 éves vagyok most,nem vagyok"leharcolva", ha nagyon akarnék, lehet akadna előbb-utóbb valaki hosszabb/rövidebb viszonyra, de nem tudom elképzelni, hogy a 3 gyerekem életébe beengedjek egy idegen férfit és menjen a te gyereked-én gyerekem, hogy neveled, nem így kéne stb... Ezért nem szeretnék beengedni az életünkbe senkit és ezt tartom a leghelyesebb döntésnek és kitartok a végsőkig mellette csak hát... néha este miután lefekszem eszembe jut, hogy ez most már örökre így lesz, hogy soha nem fog átölelni senki, soha többet nem fog megcsókolni senki, egyedül fogok majd megöregedni.
Akik így élnek, mennyi idő után múltak el ezek az érzések? Hogy hesegetitek el az ilyen gondolatokat? Milyen érzés 5-10 éve egyedülálló anyának lenni?
válasza:Dehogy maradsz egyedül!
33 èvesen vagy èleted csúcsán,most vagy a legjobb nő.
Próbálj kis lèptèkben kezdeni,pasi aztán szerető ès akkor utána elválik lehet e èlettárs vagy több.
De nehogy eltemesd már magad ennyi idősen!
válasza: válasza: válasza: válasza:7 éve vagyok egyedül, egy két futó kapcsolatom volt, amiknek én vetettem véget, mert kezdtek volna komolyabbra fordulni, vagy pont, hogy csak rövid ideig bírtam a srácot, de én nem tudtam/akartam őket beengedni az életünkbe, egyszerűen senki sem elég jó hozzá, annyira idilli minden..Ha kipipálom a felszínes listát teljesen, akkor is akadnak olyan gondolatok(pl szerinte be kell törni a gyereket, hogy tudja ki a főnök, vagy pl szerinte beteg, aki nem képes elmosogatni az edényeket egyből, miután evett..) amiknél teljesen elkaszálom a pasit, mert a gyerekem életével már nem kockáztathatok, a konfliktusaim az ő életére is hatással lesznek..rossz érzéssel meg nem akarok komoly kapcsolatba kezdeni.
Majd biztos lesz valaki, akivel passzol minden fontos gondolatunk, de ha nem, nem halok bele, tudom, hogy nem örökre, max 5-10 év, aztán élhetek 40 felett kapcsolatban vagy 30 évet..
Az nagyon hiányzik, hogy nem tudom kivel megosztani a gyerekem dolgait, csak nekem fontosak és egyedül vagyok az érzéssel, hogy az apróságait milyen sokra tartom és mennyire szeretem, de egyébként nem vészes. Persze jó lenne h engem is megölelnének, támogatnának, viccelődnénk, de egyben úgy is érzem, hogy ez érzelmileg távolabb lökne a gyerekemtől, ha lenne valakim, akivel “kibeszélhetem”, akivel “privát klubot” alkotnánk, aminek a gyerekem nem része..
Talán ha lesz baráti köre, ahol lesznek titkaik és engem majd ki akar zárni kicsit, akkor elkezdek majd gondolkozni azon, hogy nekem is legyen valaki komolyabban, de egyelőre mindent elmond, mindennel jön hozzám, még önállótlan érzelmileg nagyon, nem viselné túl jól, ha nem lenne senkije, akivel kidumálhatja anya új barátját, mert még nincs ilyen szinten..
Nálatok annyival könnyebb, hogy tesók, van érzelmi támaszuk(még ha minimális is) rajtad kívül is, biztos lazábban vennének egy új embert az életedben
válasza:Köszönöm a válaszokat! Igazából ez onnan jön, hogy én is elvált szülők gyereke vagyok. Nálunk volt minden részről saját, hozott és közös gyerek is. Sok volt a konfliktus. Amiket előttem írtak, hogy azonnal mosogatás vagy oltári veszekedés lett és társai megvoltak napi szinten. Amit az egyik gyereknek szabadott a másiknak nem és sorolhatnám.
Az esélyét sem szeretném ennek megadni, kész katasztrófa volt. Egyszercsak jött két idegen gyerek és a szobám onnantól az ő szobájuk lett, én ki lettem költöztetve a kanapéra.
Tudom, ez elég szélsőséges helyzet volt, de nagyon rossz érzéseket hagyott bennem, nem szeretném hasonló helyzetbe hozni a gyerekeim.
Tudom, nem kell egyből együtt élni, de attól is félek, hogy megszeretek valakit és el kell engednem, mindig figyelnem kell, nehogy komolyabbra forduljon...nem tudom, nagyon nehezen tudom elképzelni hogyan lehetne valakim.
válasza:Nálam is ez volt, de olyannyira hogy nekem nem is hiányzott. Akkora sebeket ejtett rajtam a gyerekeim apja hogy örültem , hogy végre békén vagyok hagyva. Nem kockáztattam volna senkiért.
Eltelt 5 év...es jott a nagy Ő! Ellen álltam de esélyem se volt.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!