Egyedülálló anyák! Van köztetek olyan, aki nem párkapcsolatban lett terhes és megtartotta a babát? Hogy éltétek meg?

Én nagyon örültem neki. Tervezett terhesség volt, donorral történt.

Nekem kapcsolatból van és megmondom őszintén ha még így is külön mentünk én úgy nem szültem volna hogy még csak együtt se voltam az apjával sose.

Nekem pont akkor derült ki,hogy terhes vagyok mikor szétmentünk. Ha a mostani helyzetemet tudtam volna akkor biztos,hogy nem szülöm meg. Szeretni se tudom annyira, de mivel az apjával nem tartjuk a kapcsolatot kénytelen vagyok nevelni én. (Ha lepontoztok,akkor is ez van)

3-as, hogy lehet h nem szereted a sajat gyerekedet?

Esélyem sem volt örökbe adni. Családi nyomásra muszáj volt felnevelni. 13.héten derült ki,addig cisztának hitték. Mivel egyedül maradtam vele,így kénytelen voltam a szüleim házában maradni. A szülés után nagyon depressziós voltam, nem tudtam elfogadni sem a babát,sem azt,hogy nekem most gondoskodni kell róla. A szülésem is kudarc volt. Már akkor is csak az apját láttam benne,akit gyűlölök.(Én próbáltam vele tartani a kapcsolatot, de ő nem akarta sem látogatni semmit se.) Most meg egyre jobban az apjára üt, ugyan azokat a dolgokat csinálja amit az csinált.Nem azt mondom,hogy nem szeretem, de nem tudom úgy szeretni,mint a tervezett gyereket.

Nem befolyasolja semmibe a kisbabam iranti szeretetem az hogy igy lettem terhes. Akkoe fogant mikor mar nem voltunk együtt csak még talalkoztunk neha.. Szeretem nagyon a lanyom ha az apjara utne se erdekelne (pedig nem jo ember)

Nekem egy éjszakásból fogant meg. Apukat nem szivattam gyerektartáss al ilyenekkel, abszolút soha nem vett részt az életünkben,, mert egyedül az én döntésem volt, hogy vállalom-e a becsúszott babàt. Mérlegeltem anyagilag menni fog-e. Életem legjobb döntése volt, hogy megtartottam. Azóta férjhez mentem születtek testvérei, a férjem sajátjaként szereti,