Szerintetek mi egy anyának a feladata?

A gyerek igényeit figyelembevéve tisztességes, magabiztos, egészséges lelkű felnőttet neveljen..

Ez gyerekenként változó, hogy pontosan hogyan...

Sajnálom, hogy ilyen ostoba és önző szüleid vannak. Anyád csak gyereket akart, hogy ne legyen egyedül, apád pedig lelécelt. Fordulj a könyvek és a társaid vagy az állatok felé; és ha baj van, keress meg egy szakmászt.

Az anya feladata? Ami az apáé is: legjobb tudása és tehetsége szerint ellátni, gondozni a gyermekét, felnevelni, törődni vele, biztosítani számára a meleg, érzelmileg és anyagilag biztos családi hátteret, aztán a szárnyára bocsátani, ha felnőtt.

Nem csak a gyerek testi szükségleteit kell ellátnia, hanem nevelnie is kell (tanítás, szocializáció, példamutatás), és hát közben kimutatni felé a szeretét, azaz hogy elfogadja, támogatja őt, ami minden életkorban és mindenkinél mást jelent.

A szülők is sokfélék, van aki szeret, jól tud kommunikálni, másnál inkább az gondoskodás, pl. főzés, ajándékok és/vagy közös program jelenti ezt, mert nehezebben nyílik meg szóban és nem tud azzal mit kezdeni, ha gyerek meg beszélősebb. Aztán van persze az ellentéte is, aki utál mondjuk kirándulni vagy üres a hűtő, de nagyokat szerepjátékozik vagy később lelkizik a gyerekével. Persze az arany középút lenne jó. Ahogy nő az ember, kiskamaszként, aztán meg pláne 15-18 évesen, naaagyon élesen látja már, a szülei mit hibáztak nála és szeret erre jól rá is mutatni. De egy normál tartományon belül (és persze vannak nagyon mérgező, szülőnek nem való szülők) lévő kapcsolatnál 20-25 éves korra rájön, hogy ők is csak emberek egy csomó belső és külső kényszerpályával. És mikor gyereke lesz, akkor pláne szembesül azzal, hogy mindenki hozott anyagból dolgozik.

Az a feladata, hogy a gyereke igényeit figyelembe vegye.

Ha a gyerek szeret lelkizni, akkor lelkizzen vele. Ha inkább magába forduló, akkor ne kényszerítse lelkizésre.

Ha izgága, akkor biztosítsa neki az aktivitást, ha könyvmoly, akkor vegyenek könyveket.

Ezen felül tanítsa meg arra, hogy ő is figyelje mások, jelen esetben az anyuka igényeit. Ha anyuka szeret kirándulni, akkor néha tegye le a könyvet és menjenek kirándulni vagy beszélgessen az anyukájával, ha azt látja, hogy neki fontos.

Így lehet önmaga, de közben képes másokra is figyelni.

# 8 Hogy a szereplők, szülő és gyerek személyisége befolyásolja mennyire passzolnak egymáshoz. Itt van egy jó előadása Ranschburg Jenőnek erről: https://www.youtube.com/watch?v=8-PNmIl0fdo

Egyébként persze hülyeségnek tartom, hogy egy szülőnek sose legyen ideje meghallgatni a gyerekét. Senki nem dolgozik annyit, hogy ne tudjon rászánni egy kis beszélgetést a vele egy háztartásban élőkre. Ha tévét nézni vagy telefont nyomkodni tud vagy a barátnőivel szokott beszélgetni csak mert beléjük botlik a boltban, akkor akkor logikusan ez is belefér, és alapvető, hogy érdeklődünk az iránt, akit szeretünk és próbálunk a kedvében járni. Az anyák nagy többsége ráadásul simán tud párhuzamosan pakolászni vagy főzni, és közben beszélgetni, még ha az nem is ugyanaz persze. Nem mindegy, hogy a kérdező anyja csak felindulásból mondta ezt, mert épp elborította valami határidő, és a csemetére éjfélkor tört rá a beszélgethetnék, vagy tényleg totálisan elhanyagolja őt érzelmileg és már pelenkázáskor sem mosolygott rá, nehogy elkényeztesse. És az sem mindegy, mekkora az a gyerek és ha már nagyobb, ő hogyan szokott viselkedni vele.